A Felsőpere – Alsópere – Bakonynána háromszögben található Csengő-hegy közel 4 km hosszú. A kilátótól remek panoráma tárul elénk. A Bakony a Dunántúli-középhegység legkiterjedtebb vidéke, tágabb környezetében – a dunántúli medencékben – 1000-4000 m vastag .”fiatal” pannóniai rétegsor fedi azt az aljzatot, ami a Bakonyban a felszínre emelkedett a földtörténeti idők során. A magaslat és a “mélység” között néhány vulkán kitörése, ill. a kutatófúrásokkal felszínre hozott anyag árulkodik a földtani felépítésről. A Bakony a Dunántúli-középhegység részeként a Déli-Alpokból kiszakadt, s az idők folyamán ÉK felé tolódott kőzetlemez-töredékhez tartozik. Az ősidőkben a “Bakonyikum” valahol az Alpokban, Lombardiától és a Dolomitoktól Északra lehetett. Innen tolódott el, nyomódott ki mintegy 5-600 kilométerrel északkeletre, és került a késő miocén idejére jelenlegi földrajzi helyzetébe.
A hegység rétegsora uralkodóan üledékes kőzetekből, zömmel karbonátokból épül fel. Szerkezetét az idősebb képződményekből álló lapos teknő szabja meg, amelynek tengelye nagyjából Sümeg és Mór között húzódik. E tengelyben találjuk a teknőt felépítő fiatalabb kőzeteket, míg dél-délkeleti és észak-északnyugati szárnyán kifelé haladva egyre idősebb kőzetek bukkannak felszínre.
