A házasságnak régen kultusza volt, mára kockázati tényező – Madarász Ildikó, a Balaton háziasszonya Valentin-nap és a házasság hete alkalmából járt utána annak, milyen is ma a magyar házasodási szándék.
Holtomiglan, holtodiglan…halljuk a közhelynek is beillő ígéretet.
Halljuk százszor, ezerszer, és látjuk, hogyan semmisül meg századszorra és ezredjére.
A házasságnak régen kultusza volt, mára kockázati tényező.
Egyre kevesebben, egyre később és egyre bátortalanabbul házasodnak a fiatalok, akik már szinte nem is fiatalok, hanem középkorúak.
Nagyanyáink 16-17 évesen, anyáink 18-19 évesen, jómagam 23 évesen mentem férjhez. A fiatal barátnőim még pártában vannak 29-30-31 évesen, de nem látom rajtuk a pánikot, hogy: Úristen, most mi lesz velem!
Annál jobban a nagymamáik arcán, akik folyton a férjhez menést erőltetik, mert még azt a becses, nagy alkalmat azért szeretnék megérni. Meg persze, amikor ők ebben a korban voltak, már 2-3 gyerek kapaszkodott a szoknyájukba…
Szóval házasodni lutri, merészség, vakmerő elhatározás, kalandvágyó tett, bevállalós gondolat, halálmegvető bátorság, jó buli.
Elég volt a kollégáim körében körbenézni, ahol jól leszűrhető a mai magyar házasodási szándék és a válást megúszó házasságok aránya.
Sok az egyedülálló hölgy, sok az elvált, kevés viszont a jó házasságban élő, boldognak tekinthető, mosolyra képes ember.
Pedig annyira egyszerű lenne!
Meglátni, megszerezni, megszeretni, megkérni, elvenni, és együtt élni…..holtomiglan, holtodiglan.
Sokan nem is itt, az elején szúrják el, és az esküvőig eljutnak, de nincs tovább használati utasítás, hogy hogyan kell a kompromisszumokat alkalmazni és magukra is érvényesnek tekinteni.
A házasság hetén, így Valentin-nap tájt, jó volna egy címszavakból álló listára találni, ami jól követhető akár éveken, évtizedeken át, hogy a házasság intézménye úgy működjön, ahogy azt kamaszlányként, álmodozva elképzeltük.
Mert minden fiatal lány és fiú jó házasságra vágyik, ott, ott legbelül, a buli korszakon túl, a karrierépítés után, a lakás megszerzését követően azonnal…
A házasság hetén a házasságot éltetjük… csak ma már épp olyan ritka az alkalmazkodóképes, mindig megújulni képes férj- és feleségjelölt, mint a fehér holló.
De ha ez így van, akkor ma fehérnek és hollónak is érezhetném magamat, magunkat, mert én, ebbe a kis közösségi kategóriában tartozom férjemmel együtt, akivel 27 éve osztom meg minden örömöm, bánatom.
A házasság – a saját tapasztalatom alapján – egy állandó libikóka, amin, ha jól csináljuk, folyamatosan próbálunk középen egyensúlyozni…és ha nagyon akarjuk, még sikerül is.
Madarász Ildikó
