A várnegyedbe látogatók Varga Ferenc szobrászművész két új Szűz Mária-szobrát is megcsodálhatják
Mária díszes széken ül, palástján, homlokán és két vállán szüzességének jelképe, három csillag látható. Glóriáján elöl tizenkét csillag, hátul a napkorong. Ölében tartja a gyermek Jézust, aki bal kezében az élet könyvének tekercsét fogja, jobbját pedig áldó mozdulatra emeli. Varga Ferenc szobrászművész nemrég elkészült alkotását – amelynek talapzatán négy szeráf kiterjesztett szárnyai alkotnak koszorút – a veszprémi várnegyed Nagyszemináriumának kertjében novembertől csodálhatják meg a látogatók.
Az életnagyságnál másfélszer nagyobb, talapzattal együtt 3,4 méter magas, carrarai márványból készült alkotás Dr. Udvardy György veszprémi érsek felkérésére készült. A Munkácsy Mihály-díjas szobrászművészt az egyik legősibb Mária-ábrázolás inspirálta, amely a ma ismert legrégebbi keresztény szobrokon, a 10–11. század és a román kor madonnáin, a keleti kereszténység számtalan ikonján és freskóján, többek között az isztambuli Hagia Sophia egyik mozaikján is látható.
„A munkafolyamat rajzokkal kezdődött, majd kisplasztikai méretű agyag- és ebből kiöntött gipszmodellel folytatódott. Megmintáztam a szobrot teljes nagyságban agyagból, kiöntöttem gipszből, és a gipszmodell alakját ősi módszerrel pontról pontra átmásoltam a márványtömbre, amin kidolgoztam a részleteket. Ez az ókori görögök óta használatos technika” – mondja a másfél évig tartó munkafolyamatról, amelyben Fejős Miklós festőművész volt segítségére. A „Trónoló Istenszülő” ábrázolás a művész Krisztus-központú életművének legújabb gyümölcse, amely egyben a főegyházmegye lelki és művészeti megújulásának jelképe.
Varga Ferenc másik, újonnan elkészült, feketedió-fából faragott Szűz Mária-szobrát a Szent Mihály Főszékesegyház oldalhajójában csodálhatjuk meg. Az egy rönkből faragott alkotás az Eleusza-ikonok hagyományát követi, vagyis a Mária és a gyermek Jézus közötti szoros kapcsolatot, szeretetet emeli ki, megrendítő élményt nyújtva a látogatóknak. „A gyermek átkarolja édesanyja nyakát, az arcuk egymáshoz simul. A formákat itt is a realitástól eltávolodva, leginkább a bizánci ikonok vagy a kora középkori szobrok stilizációjához hasonlóan alakítottam” – mondja a szobrászművész.
Új vársétákra várják az érdeklődőket
Novembertől hétvégente megújult vársétákkal várja az érdeklődőket a Veszprémi Főegyházmegye. A helyszínre látogatók két útvonal közül választhatják ki a számukra érdekesebbet: az egyik a Szent Mihály Főszékesegyházat és annak altemplomát, a Szent György Kápolnát, valamint a Szentháromság-szobrot mutatja be, a másik pedig az Érseki Palota kiemelt terein kalauzolja végig a résztvevőket, de érinti a Gizella Kápolnát is.
A Biró-Giczey Ház a hétfői szünnapot leszámítva minden nap nyitva tart – hétköznaponként a késő délutáni órákban, hétvégenként és ünnepnapokon pedig egész nap várja a látogatókat több kiállítással. Ezek egyike a nemrég az Év kiállítása 2025 díjjal elismert Bogáncs és liliom – Magdolnák virágai című különleges tárlat, amely az Érseki Gyűjtemény kincseiből válogat, és Mária Magdolna életének mozzanatait bemutató műtárgyakon keresztül tárja fel a „Magdolnaság” titkát.
KERETES
Varga Ferenc szobrászművész
Varga Ferenc a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakának és a Pécsi Tudományegyetem Képzőművészeti Mesteriskolájának elvégzése után öt évig tanult Japánban, ahol doktori fokozatot szerzett. Pályája elején a kortárs művészet haladó irányzataihoz sorolható műveket készített, amelyek magángyűjteményekbe kerültek, egy alkotása pedig a Magyar Nemzeti Galériában kapott helyet. Hazatérve a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán tanított, majd elhagyva a kortárs művészet világát, nyolc éven át a sarutlan kármelita nővérek magyarszéki kolostorának területén élt, festette és faragta a nővérek templomának képeit. „Nem emberek számára szerettem volna készíteni ezeket a szobrokat, hanem inkább csak imádságos munkával azoknak, akiket ábrázolnak” – fogalmazott a két Mária-szoborról a művész, aki remeteségi fogadalmat tett, ma a Mecsek egyik kis falujában él és dolgozik.
Fotókredit: Nagy Lajos
