A megnyitó ünnepségen Urbán Ágnes művészettörténész elmondta, hogy Veszeli Lajos ma a legjelentősebb, legméltóbb képviselője a balatoni festészetnek.
– Ha körbe tekintünk a képeken, a csend az, ami azonnal megérint minket. Csakhogy ezeket a szinte meditatív csendességet hordozó műveket egy roppant dinamikus ember alkotta, aki kifogyhatatlan energiával és zajjal tervez, pártol közügyeket, alkot és cselekszik. Prométheuszi alkat ő, akit az emberekért tevés vágya mozgat. Számtalan rendezvény, esemény kiállítás fűződik a nevéhez, a közösségépítés a szenvedélye. Nem csak mint festőt, hanem mint kultúra teremtő személyiséget is több alkalommal elismerték az elmúlt években. Ez az örökmozgó ember nagy békességében lírai hangulatok megjelenítésére képes. Munkája nagy részét képezik az akvarellek, pedig az akvarell festés talán ez egyik legnehezebb technika. Egészen nagy méretű akvarelljei is vannak, különleges textúrákat hoz létre monokróm színvilágú képein. A hely hangulatát próbálja megragadni úgy, hogy a fehérek és melegszürkék lírai eszközeit alkalmazva a konkrétumok emblematikus jelenségekké változnak. Félti a rohanó időtől a Balatont, számára a tó igazi arcát a kis stégek, csónakok jelentik. De mindig kísérletező alkotó volt, síkplasztikáiból, objektjeiből is láthatunk néhányat. Balatoni iszappal teremt teret, időt, mintha egy történeti múzeum leletegyüttesét látnánk – mondta Urbán Ágnes.
Berecz Nikolett, az önkormányzat kulturális intézményének vezetője köszöntőjében Egry József munkásságát méltatta és Veszeli Lajos vallomását idézte.
– Amikor először pillantottam meg a Balaton sima víztükrét és üldögéltem merengve az ezüsthíd fényénél, nem gondoltam, hogy valaha rab leszek. Az lettem. A Balaton, a tó rabja. De hagyom magam megadóan, mert itt élek a tó ölelésében majd fél évszázada – tolmácsolta az alkotó szavait Nikolett.
A megnyitón Teleki Gergő zongoraművész és Karanc Katalin színművész közreműködött.
