Ha március, akkor nemzetközi … világnap.
A cikkem írása előtt belepillantottam a jeles napok című, rendkívül sokoldalú honlapba és megrökönyödve vettem tudomásul, hogy a márciust csakis két dologgal kötjük össze: a nőnappal és ha nem csúszik át áprilisra, akkor a koránra eső húsvéttal. (meg persze a saját névnapommal) Holott rengeteg ünnepelni való van márciusban is.
De ünnepli-e valaki március 14.-én a Nemzetközi Pí napot? Belekattintva az információba tudatosult bennem, hogy itt a 3,14-et ünnepeljük, Einstein születésének napján. Az információ szerint több könyv is született a témában. Én még egyről sem hallottam eleddig.
Aztán itt van a Meteorológiai világnap 23.-án, amit 1960 óta ünnepelünk.
Nem beszélve a Nemzetközi Energiatakarékossági világnapról, a Fogyasztóvédelmi Világnapról, a Békéért küzdők Világnapjáról, a Cigányság Világnapjáról, a Tuberkolózis Világnapjáról, a Víz világnapjáról stb. stb. stb.
Nekünk csak a nőnap itta be magát a tudatunkba.
A régi, szép, szocialista nőnapok. A hozzá járó, erőtlen fejű szegfűvel, a szakszervezeti aktivista lelkesedésével, az utána következő nőnapi bállal.
Mert azok voltak az igazi, jól megkomponált nőnapok!
Problémamentes napok, amikor még nem kellett a lakástörlesztő részlet havi változását remegő gyomorral figyelni.
Az idei nőnapot kicsit félve várom, emlékezve a tavalyira, nem tudom, megyek-e egyáltalán a másik épületbe, amikor szól a telefon, hogy menni kell. Persze nem mindenkinek, csak a szakszervezetiseknek, mert aki nem szakszervezetis, az nem kap semmit, a vállalattól.
Tehát ezért is kell belépni a szakszervezetbe :).
Tehát nőnap van, lesz! Bármilyen világnap ide, vagy oda, a nőnap amit – szinte mindenki – ünnepel.
A hóvirág tilalom óta sokak életét keseríti a drága virág, ami ilyenkor csillagászati magasságokat ér el, tehát marad az édesség. Talán ilyenkorra már vége a karácsony utáni fogyókúráknak és még nem kezdődött el a nagy tavaszi sem. Reménykednek a férfiak!
És valljuk be, mi nők pedig hálásak vagyunk.
A virágért, a csokiért, a jó szóért, a gondolatért.
A kisebbik gyermekem épp tegnap kérdezte meg az autóban hazafele menet, hogy vigyen-e virágot – vagy édességet – hogy ha visz, akkor kinek vigyen, és ha már kiokoskodtuk, hogy kinek, mit, akkor mit mondjon átadáskor.
Férfidilemma. Vegyek-e 4 lánynak, vagy sem. Vagy ha veszek annak a négynek, akkor mit szól majd a maradék 12 (osztálytárs), hogy miért pont az a négy kapott.
Elkezdenek majd a csajok találgatni, téziseket felállítgatni, kombinálni azzal a harmadtucat lánnyal kapcsolatban. Milyen lesz a megítélése, jó szívvel fogadják-e, vagy pironkodva veszik át, ciki lesz-e lovagnak lenni, vagy jófejség?
Arra jutott, hogy nem jutottunk semmire.
Egy hölgy mindenképp kap, akivel mostanában többet találkozgat, beszélget, és már egyszer elvitte sétálni is. A másik hárommal kapcsolatban majd ma estére dönt…
Férfidilemma, mondom… és ezzel nincs egyedül a kisebbik gyermekünk.
Nőnap lesz mindjárt, és még ki kell okoskodni, hogy kinek és mit, vagy egyáltalán észreveszik-e, hogy március 8-án, a sok nemzetközi és világnap között, van egy, ami rólunk, a feleségükről, a lányukról, az anyukájukról, a nővérükről, a húgukról, a kolléganőjükről, a szerelmük tárgyáról szól…
Nekünk jól esne…
Madarász Ildikó
