Nem tudom, hogy más hogy van vele, de én mindennél jobban szeretem a húsvétot!
A legkedvesebb ünnepem, megelőzve az összes többit.
Karácsony a legnagyobb ünnepünk! És a legstresszesebb is! Oldalakat tudnék írni, hogy mennyi feszültséggel, idegeskedéssel és fáradtsággal jár. Nálam! Bár, biztosan nem mindenkinél van ez így, de a körülöttem lévő összes embernél ezt látom.
Görcsölünk, hogy megkapjuk-e az év végi prémiumot, mert ha nem, akkor oda a karácsony!
Görcsölünk, hogy odaérjünk a roham előtt és kapjunk akciós akármit!
Idegroham kerülget, ha nem kapunk elég szép fát, pulykát, halat, karajt, ha zöld a banán, ha előttünk emelték le a polcról az utolsó társast, ha szétesik a bejgli, ha nem pucoltuk meg az ablakot, ha nem dermed meg a kocsonya, ha kiég az égősor, ha nem esik a hó, ha esik a hó…..stb. stb. stb.
Persze, van még számos ünnep az évben: ballagás, esküvő, keresztelő, házassági évforduló, elsőáldozás, bérmálás stb. Jeles alkalmak, boldog ünnepek, egy emberi korszakot meghatározó, vallási hovatartozást hirdető események, amik nem minden évben fordulnak elő, ezek a számomra eseti ünnepek, mert például esküvőn nem voltam már vagy négy éve (pedig de nagyon szeretnék már menni…olvasod Anett?).
Szóval ezért szeretem én a húsvétot!
Kedves és bájos. Tavasszal van, amikor ibolyaszagú a levegő, amikor kinyílnak a kertben a nárciszok és a jácintok, amikor már épp a földben van az összes mag a kertben, amikor már le lehet porolni a bicajokat, amikor már megint érzem a Balaton illatát.
Soha, semmilyen feszültséget nem okozott a húsvét megünneplése.
Arra azért mindig nagyon ügyelek, hogy legalább dupla adag sonkát – de inkább triplát – vegyek megfőzni, mert abból képesek vagyunk betegre enni magunkat. Illetve, hogy a tojást kizárólag a Weiszéknél vegyem a kispiacon, mert az tuti, hogy házi, hogy mindig legyen barka az asztalon, amit együtt szedünk a gazdagréten. Az sem maradhat el, hogy vegyek sok-sok apróságot a gyerekeknek a fészekbe, amit kiskosarakban gyűjtögetnek az udvaron.
Még arra is ügyelek, hogy húsvét délutánra – ha az idő engedi – a már három kis unokahúgomnak legyen leterítve pléd, hogy aztán ott játszhassanak, játszhassunk és boldogan figyelem, ahogy az én szinte felnőtt fiaim Barbiznak a hatévesekkel.
Szeretem a húsvétot! Szeretem az üzenetét, szeretem a lágyságát, szeretem a görcsnélküliségét.
Bár a negyvennapos böjtöt még soha nem sikerült tartanom – habár igen-igen rám férne – de ki vagyok békülve az üzenetével, az újjászületés gondolatával.
Szeretem a húsvétot! Már tudom, hogy az idén milyen tojásokat festek és miből fűzök koszorút.. csupa természetes dologból, minden görcs nélkül.
Már előre mosolygok a húsvét gondolatára, hisz mindjárt lehet ajtódíszt fonni friss szomorúfűzfa vesszőből, és tojásfát állítani a ház elé.
Már nagyon várom a húsvétot. Nyuszikástól, sonkástól, hímes tojásaival és boldog kikeletével, ami az én szívemet is boldogabbá teszi…
Madarász Ildikó
