Az egykori tévéhíradós egy 1995-ös filmforgatás után fűzte szorosra kapcsolatát a távoli országgal. Később középső gyermeke kutatói ösztöndíjjal került Japánba, majd ott családot alapított. Ica évente látogatja ma már az unokáját is, ottléte során pedig éli a japán emberek hétköznapi életét. Vallja, hogy így ismerszik meg leginkább egy ország, miközben, aki turistaútra érkezik, éppen ezekbe a hétköznapokba nem tud bepillantani. A legfőbb látnivalók csak felületes képet kínálnak minden országról.
Japánról a legtöbb embernek csak néhány sztereotípia jut eszébe, mint a gésa, a szamuráj, a szaké, az udvarias mosoly, az érthetetlen hajlongás, a technikai forradalom, vagy épp a munkamánia. A felszínes információk általában negatív előítéletet szülnek. Miközben mindennek érthető oka van, amely egy többezer éves kultúrában gyökerezik.
– Első látogatásomból hazatérve arra a kérdésre, hogy milyen Japán, csak annyit tudtam válaszolni, hogy ambivalens, vagyis ellentmondásos. Bár már kicsit jobban ismerem az országot, ma sem mondhatok mást. A világban általam megismert közösségek egyikében sem tapasztaltam azt, amit ott: mennyire jelen vannak az ősi tradíciók a világ harmadik leggazdagabb országa, a mondhatni, már a XXII. századi technikai fejlődésben élő lakók mindennapjaiban – mondja Ica, aki 1995-től figyelemmel kísérhette Japán fejlődését, miközben családlátogatásai alkalmával egyre mélyebben megismerte a 130 milliós ország működését, hétköznapi életét, szokásait.
A kötetben erről is ír, de a világhírű látnivalókat sem hagyja ki, élményeivel dúsítva azokat. Feleleveníti a számára fontos találkozásokat, az olvasók megismerkedhetnek egy zen buddhista kolostor életével, azzal a tudós hölggyel, akit Magyarországon egyedüliként már két alkalommal tüntetett ki a japán császár.
Bepillanthatnak a diplomácia rejtelmeibe, a kint élő magyar feleségek beilleszkedésébe. Az ott tanult diákok emlékeiről éppúgy olvashatnak, amint az Oszaka Egyetem magyar tanszékéről, vagy arról a fiatal séfről, aki Európa legjobbja lett a nemzeti ételnek számító szusi készítésében. Választ kapnak arra, hogy mi bűvölt el egy japán zeneművészt a magyar népzenében annyira, hogy Magyarországot válassza második hazájául.
Bemutatkozik egy híres japán közgazdász, aki itteni küldetései végeztével nálunk telepedett le. A fejezeteket irodalmi idézetek és művészi kalligráfiák vezetik be, valamint a szerző és családja saját fényképfelvételei teszik élményszerűvé.
A kiadás apropója pedig, az, hogy idén ünnepeljük a magyar-japán diplomáciai kapcsolatok fennállásának 150. évfordulóját. A kötet tisztelgés a jeles jubileum előtt, egy újabb kulturális híd megteremtésével a két nép között. A könyv bemutatását az Oszaka Egyetem magyar tanszéke is tervezi, ahová Bayer Ica májusra immár másodszor kapott vendégelőadói meghívást. Az itthoni premier pedig a gyulakeszi Csigó malom október eleji háromnapos Japán napok 150 című ünnepi eseménysorozata keretében lesz.
