Horváth Zoltán polgármester az ünnepségen felelevenítette a hagyomány előzményeit. – Első alkalommal mindössze tízen voltunk egy baráti társasággal egy borospincében, ahol megbeszéltük, hogy a régi szokásból egy rendezvényt hozunk létre. Örülök neki, hogy már jóval többen vagyunk, sok gazda elhozta a borát is, hogy a régi hagyományt újra felelevenítsük és tovább vigyük – mondta a polgármester, miután a Faluház vezetője, Szánta Attiláné köszöntötte a megjelenteket.
Sellyei Gábor hegybíró beszédében a közösségi összetartás fontosságát hangsúlyozta. – Biztos, hogy nem véletlen, hogy több borhoz kapcsolódó ünnepünk van, különösen a téli időszakban, amikor a pince tulajdonosok egymáshoz átjárhattak régen, hogy a pinceszerek során egymás gondolatait és borait is megismerjék. Hiszek abban, hogy az egyes borok megjelenítik a tulajdonos habitusát is. Olyan év van mögöttünk, amikor a termés mennyiségét érheti éppen kritika, a minősége viszont kétségtelenül a kimagasló, miközben az előző évjáratok sem voltak rosszak. Az erjedés időszaka alatt ritkán látott szép illatokat lehetett érezni a pincében, a primőr borok nagy kedvvel töltik el azokat, akik kóstolják, élvezetet adhatnak a megmutatkozó illatos jegyek a korai és a késői szüretelésű boroknál egyaránt – mondta a hegybíró. Kérte a gazdákat, hogy ápolják tovább a történelmi borvidéken a szőlő és borkultúra hagyományait. Szakács Péter atya bemutatta a kevéssé ismert spanyol Szent Vince vértanút, diakónust, majd megáldotta a szőlővesszőket és borokat. Előbbiekről úgy tartják, hogy ha azokat ilyenkor vízbe teszik és meleg helyre, két-három hét alatt kifakadnak, abból pedig következtetni lehet a termésre. Az ünnepségen Kisdi Balázs közreműködött a telet legyőző Vincéről szóló versekkel, népszokások felelevenítésével, Pappné Joli néni verset mondott a közös vacsora és a megszentelt borok bemutatása, kínálása előtt.
