Szimulátoron elkészült az Alsóörs-Veszprém egykori 11-es számú vasútvonal, mely 22 km hosszú volt.
A vasútvonal története:
1908. szeptember végén végighaladt rajta az első vonat. A vasút megnyitására több időpontot tűztek ki a hírlapokban, végül 1909. július 8-án megtörtént az ünnepélyes avatás és másnap megkezdődött a menetrend szerinti forgalom.
A vonal áthaladt Veszprémen, így Veszprém külvárosainak megoldotta az utazását Veszprém belvárosába, valamit a Balaton környéki települések lakói is könnyen feljutottak Veszprémbe. Idegenforgalmi szempontból is igen fontossá vált, tekintettel arra, hogy Északnyugat-Magyarországnak lehetővé tette a gyors eljutást a Balaton partjára. A vonal az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció áldozatának tekinthető, kis forgalmára hivatkozva szüntették meg. 1969-ben felszámolták a Meggyespuszta-Alsóörs szakaszt, majd 1972-ben a Veszprém-Meggyespuszta szakaszt is.
1966-ban a vasutat olyan sokan használták, hogy négytengelyes kocsikat kellett bevetni, és a vontatást is kezdték az M44-es mozdonyok átvenni. A vonalon utasforgalom-felmérést végeztek, azonban a utasszámlálás pont egy rendkívül esős napon történt, így a mért eredmények alulmúlták az eredeti adatokat. Megszüntetését az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció rendelte el, az alacsony utasforgalomra hivatkozva. 1969-ben megszüntették az Alsóörs-Meggyespuszta közötti szakaszt, majd 1972-ben a Meggyespuszta-Veszprém szakaszt. A vonal forgalmát autóbusz vette át. 1970-ben hivatalos ünnepség kereteiben indították el a 73-as úton közlekedő új járatokat.
A vonal Veszprémtől a mai veszprémi vasútállomástól indult (akkor Veszprém-külső volt a neve), innen 3 km-en keresztül Veszprém belvárosa felé ment, majd elérte Veszprém állomást. Az állomás a mai Veszprém Pláza mellett volt, az épület ma is megvan. Innen 3 kilométerre volt Veszprém Ipartelepek megállóhely, mely után a vonal egyenesen haladva elhagyta Veszprém város lakott területét. Miután kiért Veszprémből, egy iparvágány ágazott ki a Videoton veszprémi telephelyéhez (ez az 1950-es években épült meg). A nyílt vonali kiágazás után Meggyespuszta megállóhely következett, melynek közlekedése a vasút megszűnése óta szinte teljesen megszűnt, ugyanis autóbusz nem érinti.
Meggyespuszta után az egykori vonalat követve Szentkirályszabadja állomáshoz érünk, ahol keresztezésre is volt lehetőség. Mivel az állomás nagyon távol épült a településtől, a lakók már az ’50-es években átpártoltak az autóbuszra. Az állomás után, Vödörvölgynél pályaőrház állt, ami ma vadászházként üzemel. A vasút töltése ezen a szakaszon megmaradt és felismerhető, jelenleg kerékpárút van rajta. A vonal innentől bemegy az erdőbe, majd az erdőből kiérve volt található a Remete-völgyi megállóhely. A vasút innen továbbhaladt Balatonalmádin keresztül, áthaladt egy vörös homokkőből épült hídon, majd megállt Öreghegy megállóhelynél. Innen a mai Töltés utcán, valamint a Vécsey utcán haladt a vasút, ezután rátért a mai Szabadságkilátó utcára, majd áthaladt a 71-es főút felett. Ezek után leereszkedett a ma is üzemelő, Káptalanfüred megállóhelyhez. Onnét a mai 29-es vonallal együtt futott a vágánya, mígnem elérkezett végállomásához, Alsóörshöz, ahol a fűtőházak is álltak.
