Szőke András színművész szerint az ötletgazda Mohos József polgármester volt, aki maga is hentes, így aktívan kivette részét a munkából. Csakúgy, mint a településen mindenki a kisgyerekektől az idősekig.
A civil szervezetek tagjai ugyancsak egy emberként álltak a cél mellé, de ez nem esett senkinek nehezére, hiszen bár már nem sok háznál nevelnek disznót, még akad vágás telente.
– Az egész település megmozdult, már kora reggeltől itt volt mindenki, hogy segítsen. Mindenkinek jutott munka és harapnivaló is. Klasszikus dunántúli disznóvágás ez, de alföldi elemek felfedezhetőek. Amellett, hogy mindenki dolgozhat és kóstolhat, a gyerekek láthatják, milyen a klasszikus üstház, kövesztőlé, hogyan kell fűszerezni. Most éppen a kolbászhús alapanyagát darálják, mi pedig a májas hurkába valót aprítjuk – magyarázta András. Leszögezte, hogy nagy szükség van az ilyen és hasonló programokra, hogy akár a városi gyerekek is lássák élőben, hogy miként zajlik a munka. Aki itt van az nem tankönyvből tanulja meg, nem oktatófilmet lát, hanem egy valós élményt kap. Nincs jobb ennél, mint itt érezni helyben, együtt dolgozva ezeket az illatokat, ízeket. Például sütünk finom húsokat, kolbászt töltünk és véres, meg májas hurkát. Disznósajt nem készül, de lesz abált szalonna, töpörtyű, és orjaleves eredeti ízesítéssel. A füstre nem hagyunk semmit, csak olyat készítünk, amit itt ma frissen lehet fogyasztani. Például resztelt májat és készül párolt káposzta, hájas tészta is. Mindenki hozott valamit. Bort, pálinkát, fűszert, de vannak finom sütemények, pogácsák is. Ez most a disznóvágás időszaka, fontos feladat, sőt, oktatási és erős érzelmi élmény is, bármilyen hihetetlen. Nagy szükség van erre ilyenkor. A faluban vannak disznóvágások, a szomszédok, családtagok összefognak, de örülünk a közösségi kezdeményezésnek.
