Andi kavicsfestő, de dolgozott már porcelán festőként és műkörmösként is, a lényeg mindig a kreativitás és a művészet együttesén volt. A többit megoldotta a fantáziájával. Hasznosítja a kis bőrdarabokat, kagylókat, száraz faágakat, csigaházakat. Az első lépés mindig a háttér, a festés. Balaton-partot varázsol a kartonra, párizsi utcát, kávéházi hangulatot, Duna-parti panorámát fest, hogy aztán a képbe kerüljön ember alakká összeállva pár apró kavics. A kezébe esernyőt ad kagylóból, a fejére kontyot csigaházból, mellé ölebet, a fa ágára madarat. Egyszerre bájosak és tréfásak a kavicsképei, mosolyra fakasztják a szemlélőt. Ha pedig elég óvatlan, akár megfertőződhet a kavics művészettel és azon kaphatja magát, hogy a szokásosnál is jobban a lába elé néz séta közben…
