A jogelőd Magyar Lőporgyárüzemi Rt. 1921. augusztus 29-én kezdte meg működését Balatonfűzfőn, majd a második világháborút követően jelentősen megváltozott a profilja, a hadiipar helyett műanyagok, vegyi anyagok gyártására állt át. Ekkor élte fénykorát az üzem. A rendszerváltás után a kilencvenes években leszűkült a társaság tevékenységi köre, 2006-tól pedig környezetvédelemmel kezdtek foglalkozni.
A balatonfűzfői gyárterület rekultivációjában gyakorlatot szerző cég 2013-tól a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. feladatkörébe tartozó környezeti kármentesítések irányításával és lebonyolításával foglalkozik, mára a legjelentősebb környezetvédelmi kármentesítési feladatokat ellátó állami vállalattá vált.
A vezérigazgató elmondta: a Nitrokémia Zrt. végzi a környezeti károk felszámolását a gyöngyösoroszi és recski bányák, a papkeszi és a királyszentistváni gyártelep, a szentgáli mészbánya, a berhida-peremartoni vegyipari vállalat, a simontornyai bőrgyár, a tiszavasvári és a csepel-szigeti hulladéklerakók, a tököli és a kunmadarasi szovjet repülőterek, a szigetszentmiklósi autógyár egykori területein, a Nyugati pályaudvaron, valamint az abasári községi vízműnél és a Séd-Nádor vízfolyásnál.
Tóth Csaba vezérigazgató kiemelte: keresik a megújuló erőforrások felhasználásának lehetőségét is, az egykori balatonfűzfői iparterületen valamint a gyöngyösoroszi meddőhányón napelemparkot terveznek. A vezérigazgató felvetette a balatonfűzfői gyártelepen rehabilitált területeken egy barnamezős beruházásként logisztikai, könnyűipari park létrehozását is.
Szanyi Szilvia, Balatonfűzfő független polgármestere a százéves jubileum alkalmából rendezett emléktábla-avatáson azt mondta: szeretné az iparterületen működő cégek közti együttműködést erősíteni, hogy közösen határozzák meg a fejlődés irányait.
Kontrát Károly, a térség fideszes országgyűlési képviselője hangsúlyozta, a Nitrokémia és Balatonfűzfő közösen építették fel azt a települést, amely tavaly ünnepelte várossá avatásának százéves évfordulóját. Felidézte: a lőporgyárnak a trianoni döntés következtében kellett Mosonmagyaróvárról Balatonfűzfőre költöznie, mert ott túl közel volt a határhoz, a Balaton keleti medencéjében pedig generációknak adott munkát.
(MTI)
