A bazaltvulkánosságot követõ vulkáni utómûködés során forró víz áramlott az egykori felszínre. A hévforrások- hasonlóan a jelenleg Izlandon mûködõkhöz-idõszakos gejzír formájában törtek fel. A forró vízbõl és a meleg vizû tavakból meszes, kovasavas iszapok csapódtak ki, melyek fokozatosan szilárd kõzetté alakultak. A gejzír mûködésétõl, valamint a víz- és kéregmozgásoktól függõen a gejzirit tömeges, lemezes, gyûrt formában szilárdult meg, 100-150 kisebb-nagyobb gejzírkúpot hozva létre. Közülük ma már csak mintegy 50 db látható. A legnagyobb az Aranyház gejzírkúp, mely nevét a tömegesen rátelepedett sárga színű zuzmóról kapta. A jellegzetes sziklai növényzet között melegkedvelõ állatok élnek, mint pl.az itt gyakran megfigyelhetõ zöld gyík. A gejzírkúp tetejéről a Belső-tó és az ősközség felé esik szép kilátás.
