Zsuzsa 17 éve ismerte meg a vidéket családjával. Eleinte csak a nyarakat töltötték itt, majd Zsuzsa időközben egyedül maradt édesanyja választotta lakóhelyéül Szentbékkállát. Most pedig már Zsuzsa is egyre több időt tölt a kis faluban, ahol édesanyja házában saját lakrészt alakított ki magának.
A tetőtér a provanszi és a toszkán stílus jegyeit hordozza, miként az udvari, nyári laknak is beillő fedett terasz úgyszintén. A mediterrán hangulatú kis ház és udvara most alakul, nyárra a falu lesz az állandó otthona Zsuzsának. – Hiszen évek óta itt töltöm életem felét – mondja magától értetődően a fedett szabad téri teraszon, amely valóságos galéria lett az alkotóra jellemző türkizkék porcelánoknak köszönhetően.
A terasz mögött ott a műhely a kemencével, a kertben gyümölcsfák, kis veteményes. Tengerparti nyaraló hangulatát idézi a sok fehér, öreg, feljavított bútor, a kovácsoltvas, fa és háncs kiegészítők sora. Jó lesz majd itt leülni egy kávé mellé és csak nézni ki a fejünkből, élvezve a csendet. De még hideg van ehhez. – Amíg nem érkezik meg a jó idő, addig a szobámban, a lábas kádból nézem éjszakánként a csillagokat, a teliholdat, az is felér egy meditációval. Mi kell ennél több? – mutatja Zsuzsa a kis tetőtérbe mentett öreg, de gyönyörűen felújított lábas kádat. Felette a tetőablak a végtelen kék égre néz. Valójában a káddal kezdődött itt minden. – Amikor megláttam egy közeli kereskedésben, nem tudtam ellenállni neki. Helyet kellett keresni számára, így alakítottam ki a tetőteret. Ez most egyszerre nappali, fürdő, háló – mutat körbe vendéglátóm. Jó érzékkel meghagyta a tető vaskos gerendáit, talán csak azok emlékeztetnek rá, hogy egy öreg ház padlásán vagyunk. Az alsó szintre költözik Zsuzsa édesanyja, aki idősen is képes váltani és az Alföldről a Dunántúl e szép szegletébe költözni.
Zsuzsa egyelőre csütörtökönként érkezik ide Győrből, nagyokat sétál a Kőtengerben, vasárnap portékáit kínálja a tóti piacon. A hétfő a feltöltődésé, majd kedden visszautazik Győrbe dolgozni, készíteni a kerámiákat.
– Szükségem van a víz a közelségére, hiszen az az egész életemet végig kísérte. Szarvason a Körös mellett laktunk, ahol most élek, Győr a vizek városa. A Kőtengerben mindig megcsodálom a parányi, soha ki nem száradó madáritatókat, a szomszédos Fekete-hegyen kis tavak várnak, a Balaton pedig karnyújtásnyira van – mondja Zsuzsa.
Bögréi, tálkái, falidíszei, mosdótálai, lámpabúrái szinte mindegyike a víz színe változását, kékjét, zöldjét adja vissza. Elvétve natúr kerámiákat is készít, mostanában pedig a fekete színnel ismerkedik. Érdekes és izgalmas párost alkot az a türkizzel. Közben nagyokat kirándul a vízparton, kedvenc partszakasza az ábrahámhegyi, révfülöpi terület, de mostanában a pálkövei csendre voksol többnyire, hiszen ott a leghosszabb a naplemente. De ihletet adnak számára a kőtengerek gömbölyített homokkövei, a zöld domboldalak, a környékbeli hegyek. Mindegy, csak legyen kék, zöld, szürke, tojáshéj színű. Természetességet és nyugalmat sugárzó. Akárcsak a Káli-medence.
