A legszebb, legismertebb ezek közül talán a szentbékkállai kőtenger. Keletkezésekor, a vulkanikus utóműködés idején ezen a vidéken hévizes források törtek föl a föld alól, és a forró víz az itt található fehér homokot kemény kőhalmazzá cementálta, ragasztotta össze. Ebből jöttek létre a különböző alakzatok, sziklák, innen e kővidék megkapó változatossága.

A kőtengert nemcsak az időjárás alakította, hanem a sziklák egy részét bányászták is. Az 1900-as évek elején még majdnem az egész medencét körbefogta a kőtengerek lánca, de ezek a területen is egykor működő bányaművelés miatt ma már csak egyes foltokban maradtak meg. Ma a fű és a tarka virágok közül fel-felbukkanó, bizarr kvarchomokkő sziklák kőmélyedéseikkel nemcsak a mezőn, a családi házak udvarain is feledhetetlen látványt nyújtanak. A sziklák kis mélyedéseiben apró növények virulnak.

A szentbékkállai kőtenger nevezetessége az Ingókő, egy gigantikus kőtábla, amely kibillenthető, ha elég bátrak vagyunk és a szélére állva kicsit ugrálunk. A szomszédos Kővágóörsön és a közeli Salföldön is találunk egy-egy kisebb kőtengert, azonban mindegyik egy kicsit más. De a különleges homokkövek szinte szabályosan gömbölyű mélyedéseiben a madarak örömére a legnagyobb szárazságban is van víz – mindegyik kőtengerben.
A kövek között gyakran meditációs csoportok élvezik a föld energiáját. Ha elcsendesedünk, láthatunk napozó gyíkokat, szebbnél szebb madarakat is.






