Ilyen érzés egy kis hajóval hasítani a Balatonon - Balaton Televízió hírportál

Ilyen érzés egy kis hajóval hasítani a Balatonon

Próbálunk minden pillanatot megragadni a nyárból, kiélvezni az utolsó melengető napsugarakat augusztusban, enni még egy jó lángost, inni még egy jó hűsítő sört/fröccsöt, azaz érezni és élvezni, hogy nyár van. Ennek aparopóján egy régi jó barátommal, vízre szálltunk, vitorlát bontottunk.

Országos cimborám régóta játszott a gondolattal, hogy egy vízi közlekedési eszközt is beszerez magának, mert imádja a hullámokat szelni, korábbi szörfös múltját újra felelevenítendő egy jolle “járgánnyal” lepte meg magát. Ez a kategória annyit tesz, hogy kabin nélküli, uszonyos sportvitorlás.

Igazából itt is be is fejezném a vitorlázáshoz köthető szakszavakat a cikkben. Egyrészt, mert biztosan nem jegyeztem meg az összes vitorla, kötél, stb. idegen nyelvű kifejezését, másrészt pedig a szakértők előtt sem szeretnék felsülni (nem utolsó sorban, nem akarom, hogy a cimborám megtudja, hogy nem mindig rá figyeltem, sokkal inkább a vízre).

Szóval a vitorlázás élvezeti értékeiről beszélnék inkább, mint a sportágról (úgyse menne).

Mert a vizet imádom, a Balatont imádom, a hajók pedig érdekelnek, a magam szintjén, nem megszállottként.

Kis barátom büszkén csomagolta a ponyva alá rejtett narancs színű vízi verdáját, majd a hosszas előkészítés után némi segítséggel vízre tettünk a balatonfűzfői öbölben és a szolid 32 fokos déli napsütésben kivitorláztunk a nyílt vízre.

A kikötőből motor segítségével hajóztunk ki, de abban mindketten egyetértettünk, hogy a szél által meghatározott úton haladunk majd tovább. Némi vasmacskás bénázás és egy gyors vízbe pottyanás után felhúztuk a vitorlát, horgonyt fel és már szeltük is a habokat. Igen, meglehetősen gyorsan hasít a kicsike. Kezdetben csak hallgatom az instrukciókat, a hajó részeit is alaposan bemutatja nekem a cimborám, majd hajóvezetési képességeimet is kipróbálhattam, átadta nekem a “kormányt”.

Persze bénáztam, de a korábbi kapitány instrukciónak hála hamar ráérzek az ízére. És jó. Nagyon jó. Siklunk a vízen. Integetünk a többi hajó fedélzetén lévő utasnak, és gyönyörködünk a Balaton szépségében. Igen, nem mi vagyunk a leggyorsabbak, nem mi ülünk a legnagyobb hajótestben és nyilván nem ez a legfelszereltebb hajó a Balatonon, de nekünk pontosan azt nyújtja, amit vártunk tőle és legalább annyira érezzük bulinak, kikapcsolódásnak és élménynek, mint a nagyok.

Meg is jön a kedvünk a csobbanáshoz, egy mártózás és egy gyors szendvicsebéd után ismét felhúzzuk a vasmacskát és megyünk még néhány kört a vízen.

Kb. 3 órával az indulás után pecsenyére sülve és egy fantasztikus élménnyel gazdagodva térünk vissza a kikötőbe, ismét motor segítségével.

Élmény volt, kár lett volna kihagyni! Köszönöm, Áki-cimbim!