A téma kutatásával a közelmúltban MTA-pályadíjat elnyerő kutató hangsúlyozta, a kimutatott értékek nem jelentősek, hasonlóságot mutatnak más európai tavakéval, és az elmúlt évek adataival. Nanogramm/liter nagyságrendűek, vagyis oly csekély mértékűek, amelyek nem befolyásolják a fürdőzést – tette hozzá.
A vízbe kerülő gyógyszerszármazékok fő forrása a tóba jutó tisztított szennyvíz, ez is jelzi, hogy mielőbb tovább kell fejleszteni a térség szennyvíztisztításának technológiáját – mondta.
A Balatonban található gyógyszermaradványok második legjelentősebb forrásának a turizmust nevezte a szakember, amit – mint mondta – jól mutat, hogy számottevő eltérés mutatkozik a nyári, legnépszerűbb strandok közelében vett, és a szezonon kívüli vízmintákban.
Maáz Gábor arról is beszámolt, hogy 134 szerves mikroszennyezőre, azaz gyógyszerhatóanyagra végezték el a vizsgálatokat. Az ezek közül kimutatott 69-ből 15 újdonságnak számít a nyílt vizek kutatásában, ezeket eddig vagy nem vizsgálták, vagy még nem érték el a kimutatható szintet a vizekben.
A kimutatott gyógyszermaradványokról elmondta: zömmel a humángyógyászatban alkalmazott fogamzásgátlókból, szív- és érrendszeri gyógyszerekből, fájdalomcsillapítókból, és epilepszia elleni gyógyszerekből származnak. A 15, újdonságnak számító hatóanyag többsége a depresszió kezelésére alkalmazott szerek alkotórésze – összegezte a kutató.
Megjegyezte, mindössze 2016 óta vizsgálják a gyógyszermaradványokat a Balatonban, így tendenciákról még nem lehet beszámolni, ezért is fontos lenne a kutatások folytatása. Az elmúlt négy évben a tó vízéből kimutatott gyógyszermaradványok mértéke nagyjából hasonló értéket mutat – mondta.
Közölte, a vizsgálatok tapasztalatairól egyeztetnek az illetékes hatóságokkal, szervezetekkel. Ennek során új kutatási témákat is meghatároztak, az egyik a szennyvízkezelési technológiák hatásfokának tesztelése lesz.
