A körkilátást csak egy rövid szakaszon szakítja meg a Badacsony erdőjének lombkorona 
A Káli-medence teljes egészében kibontakozik előttünk, látszik túlvégén a Fekete-hegy, éles szeműek az Eötvös Károly-kilátót is kiszúrhatják Szentbékkálla fölött. Egytől egyig felsorakoznak a tanúhegyek is: markáns méretével és bazaltorgonáival tűnik ki a Szent György-hegy, láthatjuk a Gulácsot és a Tóti-hegyet, illetve kisebb, kevésbé ismert testvéreiket is.
A Tapolcai-medencében és szegélyén sorakozó bazaltsapkás tanúhegyek a 3-5 millió évvel ezelőtti vulkanizmus hírnökei. A szerkezeti mozgások következtében elvékonyodott földkérget áttörő magma, mivel rövid utat tett meg a felszínig, forró, hígan folyós formában került a szabad levegőre. A korábbi, hevesebb kitörések anyagából képződött medencében szétterülő bazaltláva megszilárdulva kemény, ellenálló kérget vont az alatta található, üledékes kőzetekre. Az erózió a „kis erő, nagy idő” elve szerint szépen lassan, évmilliók alatt lepusztította a felszín leggyengébb alkotókőzeteit, de a bazaltsapka ellenállt: így magasodtak fokozatosan környezetük fölé az egykori felszín magasságát őrző tanúhegyek. Ha körbenézünk a kilátóból, kétféle hegyalakot láthatunk a közelben: lapos tetejűeket (pl. Badacsony, Szent György-hegy), illetve csúcsos, piramisszerűeket (pl.: Gulács, Tóti-hegy). Utóbbiaknak nincs igazi bazaltsapkája, anyaguk, „tartóoszlopuk” a vulkáni kürtőben megrekedt, ott megszilárdult bazalt.
