Veszprém megye szélét csak kevéssé kell túllépnünk ahhoz, hogy egy kellemes, akár egész napos kirándulást tehessünk a Kis-Balatonnál. Ide azonban ne fürdőruhával, hanem kényelmes cipővel és fényképezőgéppel induljunk, mert a Kis-Balaton egészen más kikapcsolódást nyújt, mint a nagy testvére. Bármelyik évszakban útra kelhetünk, ha csupán néhány óránk van és egy kis csendre vágyunk, akkor is ideális célpont minden korosztály számára.
Egészen a 19. századig egységbe tartozott a Kis-Balaton tava a Balatonnal. Tulajdonképpen a mai tó egyfajta nyúlványa volt. A vízfelület komoly szerepet játszott abban, hogy a Zala-folyó lassan lerakja hordalékát és szerves anyag tartalmát, mielőtt a Balatonba ömlik. A 19. században azonban jelentős változások következtek be a térségben, amelyek a Kis-Balaton vízzel borított területeinek csökkenéséhez vezettek. A 20. századtól a környék gazdálkodói is művelésre alkalmas területeket igyekeztek elhódítani a mocsárvilágtól lecsapolásokkal és mesterséges csatornák kialakításával, ami tovább csökkentette a vizes élőhelyek arányát. Mindeközben a mezőgazdasági termelés növekedése miatt fokozódott a területen a kémiai és biológiai szennyezés, kibocsátás. A 20. század közepére a Kis-Balaton fokozatosan elvesztette „szűrő” funkcióját, aminek a Balaton fokozott és gyors vízminőség romlása lett a következménye. A Zala ugyanis már nem a Kis-Balaton mocsaras térségében, hanem a Keszthelyi-öbölben rakta le hordalékát. Az 1970-es években a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság kidolgozott egy tervet a „Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer” kiépítésére, ami a Kis-Balaton újbóli mesterséges elárasztását, a mocsárvilág rehabilitációját foglalta magában. Kialakították a Hídvégi tavat, elárasztották a Fenéki tavat. A területen komoly védőgát és átemelő-rendszer épült. A Zala vize ma már a tervezett módon kanyarog végig a területen. A várakozásoknak megfelelően a mocsárvilág gyorsan regenerálódott, így a terület jelentős része pillanatnyilag fokozottan védett élőhely, ahol jelentős mértékben korlátozott a turisták mozgása. A látogatás egyes területeken csak szakemberek vezetésével lehetséges.
A csodálatos környezet jelentős része védettséget élvez, természeti és kulturális értékekben egyaránt gazdag. Látnivaló akad itt bőven a nemzeti park és környéke területén egyaránt érdekes. A park egy része csak kísérővel látogatható, de érdemes megszervezni egy kiruccanást, az élővilág számtalan fajával találkozunk. Olyan madarakat is láthatunk így, amelyekkel egyébként nem találkozhatnánk másutt. Amennyiben magunk lennénk, akkor is bátran induljunk útnak, menjünk a Kányavári szigetre és környékére. Megnézhetjük a Kis-Balaton bemutatóházat Zalaváron, Cirill és Metód emlékoszlopát, az Árpád kori templomot. A Zala-folyó mocsaras, jelentősen ingadozik a vízszintje, torkolatvidékén a nádvilágban ritka növényeket láthatunk. Kócsagokkal, gémekkel, kárókatonákkal futhatunk össze, járjunk csendben és nyitott szemmel, a több, mint 150 négyzetkilométernyi terület hazánk egyik legkülönlegesebb tája.
A Kis-Balaton vízében számos gerinctelen érzi jól magát. A szemfüles látogatók sok más mellett különféle bogarakat, csigákat, piócákat, szitakötőket láthatnak. Védett halfajaink közül tömegesen megfordul itt a lápi póc és a réti csík, gazdag a nyurgaponty állomány. A kétéltű faunát képviseli a pettyes gőte és a dunai tarajosgőte mellett szinte valamennyi hazai békafajunk. Nem ritka a vízisikló, a kockás sikló, napfürdőznek mocsári teknősök. A madárvilág egyik legismertebb szereplői ugyancsak megfigyelhetőek. A gémfélék, a nagy kócsag, a nála kisebb termetű kis kócsag, a szürke gém és a bronzos árnyalatú vörös gém, az impozáns megjelenésű üstökösgém és a népi nevén vakvarjúként emlegetett bakcsó is. A számos költő, vonuló és telelő récefaj közül kiemelendő a fokozott védelmet élvező cigányréce és a színpompás üstökös réce sem hiányozhat a sorból A nyári lúd költő-, valamint hatalmas csapatokban vonuló és telelő fajként ismert itt. Vöcsökféléink közül a fiókáit a hátán hurcolászó búbos vöcsökkel és a jóval kisebb méretű kis vöcsökkel egyaránt találkozhatunk. Szárnyalnak a vizek halászmesterei, a koromfekete kormoránok, amelyeket kárókatonaként ugyancsak ismerhetünk. Kisebb termetű rokona a fokozottan védett kis kárókatona, mely egykor hazánkból teljesen kihalt, de a múlt század végén ismét megjelent. A guvatfélék ugyancsak szívesen időznek itt. Szárcsa, vízityúk, a vízicsibefajok néhány képviselője keresztezheti utunkat és maga a guvat is él a területen. A víz felett sirályok, csérek és szerkők cikáznak. Ragadozómadaraink közül a nádasban költő barna rétihéja és a hatalmas termetű, hallal táplálkozó rétisas említhető. Emlősállataink közül leginkább a kiválóan úszó vidra figyelhető meg, jelentős állománya él a Kis-Balatonon. A hermelin télen fehér bundába öltözik, csak farka vége fekete. Az erdőkben nyusztot, a nádasokban aranysakált találunk, az északi pocok legnagyobb hazai állománya él itt. A gazdag hínárnövényzet, a hatalmas kiterjedésű nádasok, gyékényesek és sásosok, mocsár- és láperdők mellett mocsárrétek, kaszálórétek, valamint bokorfüzesek, fűz-nyár ligetek, égeresek és tölgyesek fordulnak elő. A hínárnövényzetet a fehér tündérrózsa, a sárga virágú vízitök, és a rózsaszín vidrakeserűfű színezi. Szintén a hínár között találjuk a hegyes tövisekkel rendelkező terméséről ismert, egykor vízigesztenyének nevezett védett növényünket, a sulymot. Botanikai ritkaságai közé tartozik a világ legkisebb virágos növénye, a vízidara a csak nagykiterjedésű lápvidékeken előforduló, igen ritka, védett lápi csalán a tőzegpáfrány, valamint gyepterületeinken számos orchideafaj él. Kiemelt érték továbbá a nádi boglárka, az erősen mérgező gyilkos csomorika és a mocsári lednek.
Ha már erre járunk, nézzünk be a kápolnapusztai Bivalyrezervátumba és a vörsi tájházba. Előbbi Magyarország legnagyobb látogatható bivalycsordájának látványát kínálja. Remek piknikezőhely egyben, de interaktív kiállítás és mesélő sétaút is várja a vendégeket. Az állatok megfigyelésében távcső és kilátó segíti a látogatókat, amellyel a szerencsések a dagonyázó, legelésző bivalyok mellett a fürgén futkározó ürgéket is megfigyelhetik. Téli időszakban a bivalyok az istállóban látogathatók meg. Az egész évben nyitva tartó rezervátumon kitáblázott sétaút vezet végig, a kicsiket játszótér és állatsimogató várja. Az istállóban régi fényképek és a hagyományos bivalytartás eszközei tekinthetők meg. A fogadóépületben berendezett tárlat a Kis-Balaton gazdag élővilágát mutatja be.
