Frottázsok a galériában

A tárlat megnyitóján Németh István Péter költő, irodalomtörténész mutatta be és méltatta az alkotót. – A megtalált technikája és az érett mondandója felé komoly érdeklődéssel fordultak jó szemű és ízlésű kortársai. Alkotásait üdvözölte Ózd, Eger, Óbuda, Keszthely, Sümeg, Zalaegerszeg, Győr, Szombathely, vagy a határon túli Wunsiedel, s művei eljuttatták művészi üzeneteit még Japánba és Ausztráliába is. Kompozíciói soha nem hiányozhattak az Első Magyar Látványtár tematikus tárlatairól. Bármi is volt a kiállító gyűjtők, Vörösváry Ákos és Gyökér Kinga választott vezérmotívuma, T. Szabó László virtuózan köszönte meg a felületet minden alkalommal: fehérben, feketében, háromszínben, s akár az első világháború, akár Petőfi Sándor, vagy éppen a dohányzás volt a kiállítások fő témái, remekelt. Ősélményeink mélyrétegei válnak láthatóvá, ha T. Szabó dörzsöli a fölébük tett tiszta papírt, ama tabula rasa-t. A közismert és közhelyszerű témák is elevenné válnak a dörzsöléses technika révén, amellyel kölyökkorunkban mindegyikőnk láthatóvá tett egy 50 fillérest, elég volt irkánk lapjai közé tenni az érmét, s ceruzával satírozni fölötte. Legszebb példa erre a badacsonyi Hableány mondáját megelevenítő műve a legeslegújabbak közül. De hogyan készül a frottázs? Amint T. Szabó mondja, nem kell becsomagolnod a vízpartot, elég, ha cölinkék papírod akárha egy másik levegőég rágyűrődik a Badacsony bazaltjára és a környék szőleire, szántások sávjaira, s az így kapott felületen ciszternák, vízmosások redőit ugorva át domború bakhátakat satírozhat be krétád, s ahol átüt rajta a tó palackzöldjével, hagyjad csak – ott dobja magát föl majd fénybe a hal, mert sellő-forma boldogan a fövenyen napozó lánnyal volna már káprázatodban eggyé frottázsolva. Hát döntsd színes ceruzád finomabban, ím, ha pikkelyek után a selymes bőr pórusain haladsz, s jutalmul nem rejlik előled még a mondhatalan szava – sem gyöngybuboréka. Ezt a rajzos és festői technikát alkalmazva sohse mondott le T. Szabó László a beszédes témákról. Él az elvonatkoztatás módijával, mesterien redukálja formáira a tárgyakat, ám a részletek egészen mikrorealisták. Ezért a cizellált kidolgozás finomsága száműzi a reménytelenséget a legkomorabbnak tűnő látványokból – mondta Németh István Péter.