A megnyitón Muladi Brigitta művészettörténész arról beszélt, hogy a tárlat anyaga improvizációnak is nevezhető. – Ezek a képek hasonló módon készülnek, mint az a Velencei Biennálén bemutatott hatalmas, átlátszó cső, amely alatt sétálni lehetett, miközben a csőben pneumatikus pumpa hatására fehér golyók mozogtak a térben. Minden ilyenfajta mozgás általunk nem ismert szabályszerűségek szerint működő mintázat alapján alakul ki. Ez érdekli Cseke Szilárdot. Az, hogy ez a fajta irányított véletlen miként tud megjelenni kétdimenziós formában. Ennek a háromdimenziós, rendkívül dinamikus változata valósult meg a Velencei Biennálé pavilonjában a golyókkal. Azok mozgásával kialakított festményeket állított ki, ezek fejlődtek egyre tovább. A biennálé alapja, a folytonos kísérletezés valósul meg itt is. A golyók itt is szerepet játszanak, azok mozgásából alakított festményeket láthatunk. Ez a folytonos hozzáidomulás a szituációhoz, amelyben élünk. Amint az amerikai akció művészeti irány is erről szólt, hogy miként lehet elérni, hogy az ember alkotó energiája úgy menjen át egy anyagba, például az absztrakt expresszionista képekbe, hogy abból egy látható dolog legyen. Itt erről van szó, látható kreativitásról. Olyan struktúrák kialakulásáról, amelyekbe apró beleszólással nagy változásokat lehet létrehozni – mondta Muladi Brigitta.
