Felül kell vizsgálni a nádgazdálkodást

Az OVF tájékoztatása szerint a Balatont kezelő Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság költségvetésében a korábbi évekhez hasonlóan, bruttó 3 millió forintot tudtak elkülöníteni nádaratásra, amit pályázat útján vállalkozókkal végeztetnek. A tavalyi szezonban több mint 60 hektáron vágták le a nádat, az ideiben eddig 57 kérelem érkezett 32,5 hektárra, de ez még nőhet valamennyit.
Arra a felvetésre, hogy a  balatoni nádgazdálkodási terv szerint a tó mintegy 1200 hektárnyi nádasából évente 200-300 hektárnyit lenne indokolt levágni, az OVF azt válaszolta; “ekkora terület learatása nem reális, erre az illetékes vízügyi igazgatóság nem rendelkezik sem anyagi, sem infrastrukturális erőforrással”.
Megjegyezték: gépi aratásnál természetvédelmi előírás, hogy azt jégről végezzék a nád rizómájának (gyökértörzsének) védelme, a taposási károk kiküszöbölése érdekében. Ehhez mintegy 10 cm vastagságú, összefüggő, teherbíró jégréteg szükséges, ami egyre ritkább, az idén például még nem is volt.
Hozzátették, hogy célszerű lenne a teljes balatoni nádgazdálkodás felülvizsgálata a gazdasági és természetvédelmi célok összeegyeztetésével. Ezek ugyanis gyakran nehezen összeegyeztethetők, mert például vízminőség-védelmi szempontból előnyös a töredezett, rosszabb minőségű, avas, öreg, penészes nád vágása, mivel ezzel sok szerves anyag kerül ki a tóból, a haszonnádvágásra viszont ez a nád nem alkalmas.
Tóth Viktor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet nádasokat is kutató tudományos főmunkatársa az MTI-nek elmondta, léteznek úszó pontonokról, illetve csónakról történő nádaratási technológiák, amelyek potenciálisan átültethetők lennének a Balatonra, de a 3 millió forintos keretből erre nem futja.
Megjegyezte, jó és természetbarát megoldás lenne egy-egy nádas időnkénti leégetése is, azonban az uniós jogszabályok egyelőre ezt nem teszik lehetővé.