Tavaly a fél éves babánkkal Kapolcsoztunk, amikor is a pici bármilyen helyzetben teljesen jókat aludt hordozókendőbe felkötve, így baba hallásvédővel felszerelkezve az esti koncertezéseknek sem volt akadálya. Gyermekünk idén nyárra totyogóvá alakult át, a lehetőségeink pedig ezzel mondhatni kissé megcsappantak.
Élethelyzetünkből fakadóan idén előtérbe került nálunk a Gryllusoktól és chillesebb programoktól hemzsegő Kaláka Versudvar, amit a szervezők idén átköltöztettek Vigántpetendre. Sajnáltam, hogy a szívemnek kedves korábbi kapolcsi helyszínnek búcsút kellett inteni, de izgatottan vártuk, milyen az új hely.
Nem kellett csalódnunk. Hangulat téren talán egy hajszálnyival előrébb járt a kőfalakkal határolt kapolcsi helyszín, de a nyugodt atmoszférával és árnyas fáival a petendi Kaláka Versudvar is egy szerethető hely. Előnye pedig az, hogy jóval tágasabb és így kényelmesebb, mint elődje volt. A családosoknak az sem utolsó, hogy mini játszótér is van a helyszín színpadtól kissé távolabbi részén, így amikor a gyerekeknek gond már az egy helyben ülés, a szülő még hintáztatás közben is élvezheti a zenét.
Azzal, hogy a Kaláka Versudvar Vigántpetendre költözött, a település sokkal vonzóbbá vált ahhoz, hogy akár egy egész napot itt töltsünk el, ahogy azt tettük mi is. A Papageno Klasszik udvarban Jász Ábel és Paládi Máté cselló-zongora duóját hallgatva ültünk fel a klasszikus zene hullámaira. A Roma Udvarban Ignácz Bálint az autentikus beás zenei hangzások mentén avatta be a közönséget a roma hagyományok és szokások világába. Az élményfolyamot a Kaláka Versudvarban zártuk a Tizenöt zsoltár című koncerten, ahol a Gryllus testvérek Sebestyén Mártával együtt keltették életre Sumonyi Zoltán bibliai ihletésű, versbe öntött zsoltárparafrázisait.
