Az emlékezők a katolikus templomban Magdi tiszteletére rendezett misén vettek részt, amelyet Márfi Gyula érsek celebrált. Magdiról emlékezve elmondta, hogy 1945 március 23-án, életének 24. évében érte a halálos lövés a tiszta lelkű litéri lányt, aki rövid, de érdemekben gazdag életet élt. Szigligeten született, Badacsonytördemicen keresztelték meg. Magdi a balatonfűzfői Nitrokémiánál dolgozott. Nem voltak látomásai, mint Szent Bernadettnek, de lelkében természetfeletti vonzalom élt, már tízévesen órákon át elmélyülten imádkozott. Én ma, 76 évesen sem értem, hogyan volt erre képes annyi idősen, mit élt át a lelkében ilyenkor. Neki a napi szentmise, a virrasztások, önmegtagadások olyanok voltak, mint a mindennapi kenyér. Egyszerű, kedves, egészséges humorú lány volt, szeretett játszani, hihetetlen segítőkészségről tett tanúbizonyságot mindenkivel szemben. Kitűnő munkaerő volt, a házi és ház körüli munkákban, kézimunkában, mezőgazdasági és gyári munkában megállta a helyét. Elvégezte a betegápolói tanfolyamot és frontszolgálatra jelentkezett, de a gyár vezetői nem engedték el, mert úgy érezték, nem tudnák őt pótolni. Tudatosan készült arra, hogy élete feláldozásával is megvédje tisztaságát, nem provokálta a vértanúságot. De Isten őt erre rendelte.
A mise után avatták fel Túri Török Tibor szobrász domborművét, amelyet a templom külső, déli falán helyeztek el. Ott Márfi Gyula azt kérte Istentől, hogy áldja meg a domborművet, szálljon le áldása az alkotóra és mindazokra, akik a dombormű előtt megállnak. Segítse őket, hogy követni tudják Bódi Mária Magdolnát a tisztaságban, erkölcsös életben, szorgalmas munkában, Isten iránti szeretetben. A koszorúzást követően Cséry Gergő atya azt kérte Istentől, hogy emelje Magdit oltárához egyházában, hogy példaképünk és pártfogónk legyen.
A zarándoklat Bódi Magdi nyomában indult Szigligetről, Badacsonytördemicen folytatódott, majd Köveskálra, Balatonfűzfőre érkeztek az emlékezők, akik végül Litéren helyezték el koszorúikat Magdi sírjánál.
