Disznólkodtam a Balatonnál és a Balatontól távol…

Az idén volt részem mindenféle disznóvágásban és disznófeldolgozásban, ettem számtalan kolbászt, hurkát és pecsenyét, a jóféle toros káposztákról nem is beszélve.

Volt alkalmam összehasonlítani egy balatoni disznófeldolgozást, somogyi hagyományokkal, vegyítve a veszprémivel, illetve jártam Borsodban is, ahol merőben más ízeket kóstolhattam. Hogy melyik volt a jobb? Hát mindegyik isteni volt, persze a somogyikat és a veszprémiek a sajátjukra esküdtek, a borsodiak pedig a magukéra! Igazságot nem lehetett tenni, sem egyik, sem másik megyének, mert tényleg, higgyék el, mindegyik fantasztikus volt a maga nemében.

Fotó: Budai Szilvia

De, hogy mindenki más és más, az jól látszott, még a disznó szétszedésében is.
A Dunántúliak egészben rakták a disznófejet az abalébe, a Duna-Tisza köziek pedig eleve levágták a tokaszalonnát. Borsodban nem készítettek véres hurkát, a somogyiak el sem tudják képzelni anélkül a disznóvágást.
A somogyiak nem köményezik a kolbászt, a borsodiak szerint a kömény mentes, nem is kolbász…
Borsodban isznak a disznó lehúzott körméből, a balatoniak az orrukra húzzák….
Emitt bontóasztalon szedik szét az állatot, amott bontóállványon. Itt orjára bontják, ott karajra.
És a sort sokáig folytathatnám a rengeteg különbözőséggel és egyezőséggel.

Egy azonban egészen biztos. A jó hangulat mindenhol adott volt, a pálinka is megfelelő mennyiségben fogyott és persze mindenki arra esküdözött, hogy az ő pálinkája tényleg nem erős…nah, erről egy újabb cikket tudnék írni…

A Böllér fesztiválon voltam Kőröshegyen és egy igazi, hamisítatlan falusi disznóvágáson, Baskón.
A Böllérfesztiválon 12 csapat indult, ahol nem csak Balatoni böllérek mutathatták be tudásukat, hanem érkeztek Békésből, Sopron mellől, de még Erdélyből is, és a helyi német közösség is képviseltette magát, igazi, német kolbásszal és hurkával.

Fotó: Boros Orsolya

Persze az asszonyok is ott voltak a háttérben, akiknek a dolga a feldolgozott toros finomságok elkészítése. Isteni békési hagymást vért ettem, ami minden disznóvágás elmaradhatatlan kelléke az ország minden pontján. Persze, ennek az elkészítése is más és más, valaki megabálja a vért előtte, valaki pedig csak kockára vágva zúdítja a megpárolt hagymára.
12 csapat, 12 böllér, 12 féle toros étel. Hát mit ne mondjak, végig ettem, végig kóstoltam…és nem kellett aznap vacsora.

A hétvégén pedig Baskón jártam, egy borsodi kis zsákfaluban, ahol olyan vendégszerető népekkel találkoztam, ami mára már ritkaságszámba megy.

Fotó: Budai Szilvia

Itt két mangalica szolgáltatta a család évi disznókészletét. Még sosem láttam szalmás perzselést, most ezt is kipipálhatom. Estére pediglen a háziasszony, Ancika, oly finom orjalevest készített, hogy azt hiszem háromszor is merítettem…
De, hogy ezen a héten se maradjunk recept nélkül, íme, a hagymás vér receptje, amit persze lehet imádni és utálni, rajongani érte és bőszen elutasítani, de egy biztos, hogy senki sem megy el mellette szó nélkül.

Sült hagymás vér

Dunántúliasan:

A megalvasztott vért, miután a savót leöntöttük róla, fölszeleteljük vagy kockákra vágjuk, de az is jó, ha csak sütéskor, a serpenyőben daraboljuk föl lapátkanállal. Vékony csíkokra vágott fűstölt szalonnát egy serpenyőben megpirítunk, s ha a zsírja kiolvadt, félkarikákra vágott vöröshagymát pirítunk rajta. Megborsozzuk, majoránnával fűszerezzük, majd rárakjuk a vért. Éppen csak pár percig pirítjuk, pont úgy, mint a resztelt májat, a végén sózzuk.
Lehet fölvert tojást is ráönteni, vagy paprikával, paradicsommal dúsítani, majd kocsonyásodásig sütni.

Baskóiasan:

Egy másik készítési mód szerint az alvadt vért először meg kell abálni (főzni). A szinte teljesen kocsonyás vért keresztben-hosszában elvágjuk, és forrásban lévő vízbe rakjuk. Amint a víz újra forr, a legkisebb lángra állítjuk, így főzzük pár percig. Akkor jó, ha felvágva egyszínű a teljes keresztmetszete, így jó puha, zamatos marad. Közben a megtisztított hagymát laskára vágjuk, és olvasztott zsírban, kevergetve megfonnyasztjuk. A fölkockázott vért belerakjuk, és jól összeforraljuk, de nem kell sokáig sütni, hisz nem nyersen került bele a vér. Megsózzuk, megborsozzuk, egy kevés majoránnával és pirospaprikával fűszerezzük.
Mindkét változatot forrón, puha kenyér és savanyúság kíséretében tálaljuk.

Madarász Ildikó

Oszd meg ismerőseiddel!

Share on facebook
Share on twitter
Share on pinterest
Share on email

Neked ajánljuk még!

Felül kell vizsgálni a nádgazdálkodást

Az OVF tájékoztatása szerint a Balatont kezelő Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság költségvetésében a korábbi évekhez hasonlóan, bruttó 3 millió forintot tudtak elkülöníteni nádaratásra, amit pályázat útján vállalkozókkal

tovább olvasom »

Szólj hozzá!