A Paradoxonometria című tárlatot és az alkotót Barabás Márton festőművész mutatta be a megnyitóra érkezőknek. – Orosz István képi feladványait a szemlélő magától értetődőnek találja, akármilyen becsapósak is. Grafikáin a tárgyak, várak, kapuk, oszlopcsarnokok elemelkednek a valóságos térből. A fizikai és optikai szabályok összekuszálása nála nem öncél, hanem a távolságkérdés, az átlényegítés eszköze. Orosz István szuverén művész, ő már akkor használta az oszloprendeket, kváder falazást és romokat, mielőtt azok még a 80-as évek elején az építészetben és képzőművészetben hosszú szünet után ismét divatba jöttek. De a posztmodern kifulladása óta is oszloprendeket, antik és eklektikus falazatokat, kerteket, labirintusokat épít grafikán. Állandó motívumai az antikvitás szobrai, emberarcai, az antik romok.
Vezérmotívuma az anamorfózis, de felül emelkedik az optikai eszközökön, játszik. Csiki-csukit, fűzőcskét, a látható és láthatatlan váltakoztatását. A látható kép – ez esetben egy bronz lovasszobor – túl alacsony mennyezetű oszlopcsarnokban áll, elsőre világosan értelmezhető módon. A finom kis képi rímek, amik a látványt hordozzák, csak közelebbről válnak láthatóvá. A Falak sorozat, vagy a Panteon lapok gömbbé varázsolt összetett látványa remekmű. Kívül áll a trendeken, egyetemesíti a lepuritánabb geometrikus művészetet és az antikvitás anteisztikus világszemléletét. Az antik építészeti csúcsteljesítmény remekbe szabott mai átiratát láthatjuk – mondta Barabás Márton.
Az alkotó, Orosz István megköszönte a résztvevők érdeklődését, mint mondta, megható látni a sok ismerős arcot. – Erre a pillanatra régóta, 1959 óta vártam, azóta nyaralok a szomszédos Balatonszepezden. Egy kis szomorúság is vegyül most az örömbe, hiszen a tárlatot Jerger Krisztina művészettörténész rendezte volna, sajnos azonban időközben eltávozott közülünk – mondta Orosz István.
