A Pokol után Dante a Purgatórium hegyén a Paradicsom felé folytatja útját, és miközben végigjárja a túlvilági tájakat – meg persze a lélek útvesztőit –, nemcsak a világot, a világ szerkezetét ismeri meg egyre jobban, hanem önmagát is. A Pokol-béli utazásnál talán kevésbé kalandos, de nem kevésbé drámai a Purgatórium és a Paradicsom sem: Dante és Beatrice, az egymásra régen váró szerelmesek találkozása nem várt fordulatot tartogat. Dante újra meg újra felteszi a létezés alapkérdéseit, és egyre szebben, egyre összetettebben fogalmazódnak meg rájuk a válaszok.

A Dante: Purgatórium-Paradicsom a Gellért-hegyen debütált: mivel Danténál sok szó esik a sötétségről, az éjszakáról, a csillagokról, a hajnalról és a világosságról, a Pokol napnyugtakor, a Purgatórium-Paradicsom pedig hajnali 5-kor, napfelkeltekor hangzott el; az előadás „díszlete” a besötétedő, majd kivilágosodó ég volt, és alatta a város. A színház fekete dobozában a látvány helyett a Nádasdy Ádám fordításában elhangzó, gyönyörű és eleven dantei szövegé a főszerep.

Fordította: Nádasdy Ádám
Az előadás szövegét összeállította: Török Tamara
Fotó: Horváth Judit

Előadja: Gyabronka József