Balatonendrédi húsvétjaim

Egészen kislány koromban Balatonendréden éltem a szüleimmel, aztán hét éves koromban Siófokra költöztünk.
De édesanyám, szívében, örökre balatonendrédi maradt.
Egész éltében a Balaton mellett élt: Lellén született, Endrédre ment férjhez és Siófokiként élt tovább, de minden szállal endrédi maradt!
Miért is? Gondolom, mert ott volt fiatalasszony, ott talált igaz barátokat, ott volt a pótanyukája, aki mindenben segített…szóval, biztosan ezekért a dolgokért.
Jómagam is szerettem endrédi lenni, mert bizony édesanyám haláláig mindig-mindig visszajártunk. Aztán én is, már a saját családommal, míg kicsik voltak a gyerekeim.
A legjobban a húsvétokat szerettem, ezek a csodás emlékek maradtak meg igazán.

Fotó: Freepik

Milyen volt egy endrédi húsvét?
Hát, ha egyetlen szóval kéne jellemeznem, azt mondanám, hogy idilli.
Szinyei Merse Pál, Majális képéhez hasonló érzületet képzeljünk el.
Húsvét hétfőn, a locsolások után szinte az egész falu kizarándokolt a Cicevári dombra, úgy ahogy az a nagykönyvben meg van írva: kockás plédestül, elemózsiás kosarastul, finom borral, és az elmaradhatatlan hímes tojásokkal.
A domb gerincén aztán kiterítették a plédeket, kirakták az elemózsiát és vidám diskurzusok közepette elnézték a gyerek játékát: a tojás gurgulázást!
Így hívták, jól emlékszem. Ez a játék annyiból állt, hogy a gyerekek egy része a domb tetején, a másik része az alján felálltak. A fent álló gyerekek aztán elővették a hímes tojásokat és legurították a lentiek felé. Az győzött, akinek a legkevesebb tojása törött össze a gurítás alatt.
Egyszerű kis játék, de mi nagyon-nagyon élveztük.
Persze aztán cseréltünk és a lentiek álltak aztán felül.

Később, felnőtt koromban, megkérdeztem édesanyámat, hogy egy ilyen húsvét hétfőn hány tojással szoktak készülni családonként? Meglepő volt a válasza, miszerint legalább ötvennel, mert a gyerekek akkor szentek voltak, és ha az az örömük, hogy tojásokat hajigáljanak le a dombról, akkor hadd hajigáljanak.
Persze ez a játék addig zajlott, még meg nem éheztünk a sok rohangálásban, vagy míg az összes tojás el nem tört.
És persze mindig minden tojást összetörtünk és persze, hogy farkaséhesen estünk neki a főtt sonkának, meg a kalácsnak húsvét hétfőn délután.
Aztán a lányok elmentek ibolyát szedni, a fiúk labdáztak, a férfiak a környező pincékben kóstolgatták egymás borait, az idősebb asszonyok meg persze szedegették össze a hihetetlen mennyiségű törött tojást, mert semmi nem ment kárba: vitték haza a napos kacsáknak, mert azok is húsvét tájban keltek ki.
Szóval csodás volt az endrédi húsvét!

Fotó: Pixabay

Nem emlékszem, hogy valaha rossz volt-e az idő, de talán soha nem volt rossz! Nem emlékszem, hogy valakinek rossz volt a kedve, mert, talán senkinek nem volt rossz. Nem találok az emlékeim közül olyat, hogy ránk szóltak-e valaha, mert mondjuk fejbe dobtuk a másikat, mert nem figyeltünk egymásra.
Mondom, idilli volt! Gyerekként!

Aztán mikorra már nekem is gyermekeim lettek, próbáltam ezt az élményt belecsempészni az életükbe, de sajnos addigra már nem jártak ki az endrédiek a csodás Cicevárra, nem volt húsvéti piknik, amin részt vett az egész falu, és a gyerekeim nem értették, hogy mit akarok én azokkal a tojásokkal…

Később édesanyám próbálta ezt a hagyományt tovább örökíteni, de már nem Balatonendréden, hanem a töreki kis házunknál, de valahogy már nem olyan volt.
Csak mi voltunk, nem volt mellettünk az egész falu…
Hiányzott Karé Mariska néni kacsasültje, vagy fokhagymás oldalasa, puha kenyérrel, újhagymával, hiányzott Balogh Editke és Irénke, akikkel együtt gyerekeskedtem, hiányzott fodrász édesanyjuk sütije, hiányoztak anyukám fogadott testvérei, Vali, Pista, Irénke néni, Jani, Karesz, hiányzott az első szerelmem – Csoki volt a beceneve, de már fogalmam sincs, hogy mi volt az igazi neve – cinkos kis pillantása, hiányzott minden, amitől idilli volt az érzés….
Mostanában arra gondolok, hogy egyszer el kéne mennünk újra Cicevárra, a már felnőtt gyerekeimmel, hogy legalább lássák, hogy hol volt az anyukájuk felhőtlenül boldog, miközben tojásokat gurított le egy festőien szép dombról….. Balatonendréden.

Madarász Ildikó

Oszd meg ismerőseiddel!

Share on facebook
Share on twitter
Share on pinterest
Share on email

Neked ajánljuk még!

Felül kell vizsgálni a nádgazdálkodást

Az OVF tájékoztatása szerint a Balatont kezelő Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság költségvetésében a korábbi évekhez hasonlóan, bruttó 3 millió forintot tudtak elkülöníteni nádaratásra, amit pályázat útján vállalkozókkal

tovább olvasom »

Szólj hozzá!