Az UNESCO 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló nemzetközi egyezményt, amelyhez eddig 180 ország csatlakozott. 2020 szeptemberében a járványhelyzet miatt maradt el az új örökségelemek ünnepélyes kihirdetése, most azonban Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár online formában jelentette be az új örökségelemek és a jó megőrzési gyakorlat jegyzékre kerülését – emlékeztet az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Skanzen). Mint a közlemény kiemeli, a Somogy megyei Buzsák település gazdag népművészetének elemei a buzsáki hímzés, faragás, a néptánc és népdal hagyománya.
Buzsákhoz három jellegzetes hímzéstípust köthető: az öltésfajtákban és geometrikus mintákban gazdag vézás, a fekete alapra hímzett boszorkányos és az előrajzolás nélkül vágott, rátét hímzéssel készült rátétes (vagy helyi elnevezés szerint bécsis).
A buzsáki férfiak legfontosabb és sokáig fennmaradó foglalkozása volt a pásztorkodás, amelyhez pásztorfaragásuk köthető. A pásztorkodás eszközein kívül egyéb használati tárgyak is készültek és készülnek ma is fából és szaruból.
Jellegzetes buzsáki néptánc a csárdás, amelynek egyes motívumait libegősnek és kopogósnak hívják a faluban.
A Christkindl Spiel a reformáció idejétől élő karácsonyi énekes népszokás. Magyarországon először a 18. században a Bakony és a Balaton-felvidék németek lakta településein jelent meg.
A 8-15 éves gyermeklányok december 24-én reggeltől éjfélig járják a falut szerepüknek megfelelő viseletbe öltözve, fejdísszel vagy díszes pártával a fejükön. Minden házba bekopognak, hogy játékukkal vigyék az örömhírt: megszületett a Kisjézus. A német nyelvű, verses, énekes játékukat csengőszóval kísérik. A verseket, énekeket és az egyéb szövegeket a helyi hagyományok szerint a településen fennmaradt variációban tanulják és adják elő a csoportok.
A Balatoni Katalin és Lévai Péter által kifejlesztett “Így kell járni…” pedagógiai program legfőbb célja a magyar népi játék és néptánc világának a megismertetése a 6-12 év közötti gyermekekkel élményszerű mozgástanulás segítségével.
A módszer alkalmazói és tanulói empirikus élményeken keresztül sajátítják el a hagyományos népi játékok és tánc elemeit, azok formavilágát, tevékenységi helyeit és funkcióit. A módszer sajátossága az analitikus szemlélet, mely strukturálja, részekre bontja, majd egésszé formálja a magyar néptánc motívumvilágát, ritmikai és szerkezeti törvényszerűségeit, így biztosítva a megismerés legmélyebb szintjét és a valódi elsajátítás lehetőségét – áll a közleményben.
/MTI/
