A 19. század végén, amikor a déli vasút megépülésekor a déli part még kopár volt, de az üdülőfejlesztések miatt elkezdték parkosítani, fával beültetni a területeket.
A Siófok és Balatonvilágos közötti részt az 1890-es években kezdték el beültetni feketefenyővel, ami egyébként Magyarországon nem őshonos. A területre erdei fenyő is került, ami ugyan honos nálunk néhány helyen, de ez sem a vízpartok tipikus növénye – írja a telex.hu.
Siófok 1920-ban /Fortepan / Péchy László/
Később, az 1930-as években a “fenyves telek” már mágnesként vonzotta a vevőket. 1940-ben már arról szóltak az újságcikkek, hogy benépesítették a villák a fenyvest, és hogy az egész déli parton folytatni kéne a partot megkötő fásítást: „Lám, mily okos volt a veszprémi Káptalannak fenyősitése, mely egész Siófokig huzódik. Partfogó mivolta mellett most már a bájos villák egész tábora húzódik meg benne. Ezt okos lenne fenyővel folytatni Siófokon tul is.”
Bár az építkezési hullám újra a magasban van, a siófoki önkormányzat igyekszik védeni a tájidegen, de különleges környzetet, helyi védelem alá helyezték a fenyő és platán egyedeket. Ellenségük egyébként a láncfűrész, a szélsőséges klíma és a kártékony atkák. A siófoki önkormányzat arra törekszik, hogy a jelképpé váló partvonali fenyőerdő megmeneküljön, így fakivágás után pótlási kötelezettsége is van a lakóknak – tudta meg a telex.hu.