Vízkereszt napján, az áldás idején pazar naplemente ragyogott a Balaton felett, színes ünneplőbe öltöztetve a Badacsony ormait is. A délelőtti borongós idő megszűnt, a felhők feloszlóban voltak. Felemelő érzés volt szeretett tavunkhoz, a Balaton felé most másként lépkedni, mint szoktunk. A lábdi strandon Szakács Péter atya Jézus hirdetését tolmácsolva mondta: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék, aki hisz bennem annak belsejéből az Írás szavai szerint élő víz folyói fakadnak.” A szerény számú jelen levők az Egyház imádságával így imádkoztak: „Áldott vagy Urunk, mindenség Istene, aki Krisztusban, üdvösségünk élő vizében megáldottál, és bensőleg újjá alakítottál minket. Add, hogy akik ennek a víznek a hintésével vagy használatával megerősödünk, megújult lelki frissességgel, a Szentlélek ereje által járjuk szüntelenül az új élet útjait.”
A természetes, élő vizek megáldása régi hagyomány a keleti és nyugati egyházban, amit mostanában többen felelevenítettek többek között a Tiszán, a Dunán és itt a Balatonon is. Jézus ilyen élő vízben, a Jordán folyóban keresztelkedett meg és ilyen vizekkel volt szokás az ősegyházban a keresztelési medencéket táplálni. A víz a földi élet alapja, és ezt tette meg Jézus a keresztségünk szentségi anyagává.
A horgászok titokban a szerencsés fogásért fohászkodtak, hiszen Jézus megadta Szent Péternek, hogy többször is csodálatos halfogásban részesüljön. Az atya kérte Isten áldását az itt nyaralókra, kikapcsolódókra, hogy minden baj nélkül, az Isten békéjével feltöltődve pihenhessenek. Hálát adott, hogy a tördemiciek csodálatosan szép, egészséges környezetben élhetnek és tevékenykedhetnek nap-mint nap.
Az atya a szentmisére is vitt fel magával a templomba a megáldott Balatonvízből, és ezzel hintette meg a híveket. A misén részt és az áldáson részt vevők az újévi jó elhatározások optimizmusával és az isteni áldás örömével szívükben és arcukon térhettek vissza otthonaikba.
