Mint elmondta, a hősökre emlékezve büszkének vallja magát, mert van kikre büszkének lennie. Hiszen vannak a településnek hősi halottjai, akik életüket áldozták Szigligetért, és van öröksége. Szép, jól élhető község Szigliget. – Mi így örököltük, kötelességünk megőrizni tehát – mondta. Hozzátette, hogy soha nem szabad elfeledkezni a várvédő vitézekről, az első és második világháborús katonákról, fontos a hozzájuk méltó emlékek állítása. Egy település népe megítélhető abból is, hogy mennyire fontos számára a múlt, gondozza-e ősei emlékét. Úgy vélte, hogy a szigligetiek példát mutatnak ebben, köszönetet mondott érte.
Lamos Imre dandártábornok úgy fogalmazott, hogy nemzetünk több, mint ezer esztendei létezése során számtalanszor bebizonyosodott, hogy a béke mennyire törékeny. – Nem önmagától létezik, hanem hatalmas áldozatok árán biztosították apáink, nagyapáink, dédapáink. A mindenkori jelenben élő nemzedék feladta emlékezni és emlékeztetni mindenkit arra az időszakra, amikor őseink vérüket hullatták a szabadságért. Bátor, önfeláldozó helytállásuknak köszönhető, hogy létezik a magyart hon és él a magyar nemzet – szögezte le a dandártábornok. Beszélt arról is. hogy az igazi hős tisztában van azzal, hogy nem tévedhetetlen, vállalja a felelősséget döntéseiért. A hősök azonban gyakran elfeledve, a legprózaibb módon halnak meg. A felelősség hőstetteik megőrzésében az utókor feladata.
Az ünnephez kapcsolódva a közelben ivókutat is avattak, amelyet Béres János készített. Annak elhelyezése régi terve volt a képviselő-testületnek, hogy szolgálja a vendégeket, turistákat. A kikötő parkjában az egykori sajkások tiszteletére avattak emlékművet, végül a doni keresztnél és az amerikai emlékműnél koszorúztak a résztvevők.
