Az érdeklődőket Németh Csaba háziorvos köszöntötte, bemutatva az előadót is egyben. Galli István még az 1980-as évek elején hallott a lepelről, a kor egyik legelismertebb kutatója, Víz László előadásán. Akkor ragadta meg a téma és azóta ő is amatőr módon kutatja, hogy mi lehet az igazság.
Ugyanis a római katolikus egyház tulajdonában levő ereklyét bár alapos tudományos vizsgálatoknak vetették alá, a talányok között ma még mindig az a legnagyobb kérdés, hogy valóban Jézus testének képmását őrzi, vagy csupán egy ügyes középkori hamisítvány, akár Leonardótól. Ezt kutatja a szindonológia, a kifejezetten a lepellel foglalkozó tudomány is.
– A torinói Keresztelő Szent János Katedrálisban őrzött, négy méter hosszú és egy méter széles lenvászon titka régóta érdekli az embereket, keletkezésének időpontját az 1200-as évek végére, 1300-as évek elejére teszik. Írásbeli bizonyosságunk 1357 óta van a textíliáról. Azóta különféle vizsgálatok folynak, de az alapkérdést nem sikerült eddig megválaszolni. A lepel egyik érdekessége, hogy miközben abban az időben az anatómia még gyerekcipőben járt, a lenvászon foltrendszere anatómiailag tökéletesen ábrázol egy emberi testet. Ráadásul egy férfialak negatív képét. Márpedig negatív kép csupán fotózásnál keletkezik, festéssel, rajzolással nem állítható elő. Mindez akkor derült ki, amikor az egyébként ma is ritkán látható lepelről 1898-ban elkészült az első fénykép. A NASA, az amerikai űrkutatási hivatal eszközeivel szintén vizsgálták a leplet és arra jutottak a kutatók, hogy a képmást, a „lepel emberét” nem festékkel hozták létre, hanem a szőttes szálainak elszíneződése formálja meg, ami a nedvességtartalom elvesztése miatt következett be. Teljesen jól kivehető a bajusz, szakáll, szemöldök, a karok, combok, lábszárak. A képmáson megjelenő férfi korát az antropológusok 30 év körül határozták meg. A lepel képe anatómiailag pontosan követi egy keresztre feszített és ott kínhalált halt ember testének képét. A férfialakon kívül, a keresztre feszítetteknél várható módon, vérző sebek körvonalai ismerhetők fel. A képmáson jól kivehető a körülbelül 120 korbácsütés okozta seb, a római háromágú flagrum nyoma. Az egész hajas fejbőrön láthatóak azok a sebek, amelyeket, a fejet fövegként borító tövises növény okozott. Meglepő azonban a csuklóseb, hiszen más képeken megfigyelhetően a keresztre feszítés ábrázolása során a tenyér közepébe képzelték a szeget – mondta a torinói lepel irodalmának kutatója.
Hozzátette, hogy a lenvászon kendő valódiságát kutatók szerint kézi festés jellemzői nem felfedezhetőek rajta, a testet kirajzoló barnás szín nem hatolt be a fonalak rostjai közé. Tudományos megállapítás, hogy a képmás csupán felületi, elemi szálak alkotta rajz. A vérfoltokból pedig kimutatható a tényleges emberi vér. A tiszta lenvászon az anyagon a képmást alkotó foltok színárnyalatai matematikailag kifejezhető összefüggésben vannak a test és a kendő távolságával, így 3D-s képet készítettek a lepelről. Megdöbbentő, hogy egy lepelről a színárnyalat alapján pusztán ez leolvasható és megalkotható egy 3D-s kép. Mindez azonban még mindig nem adott választ a kérdésre, hogy a torinói lepel valóban Jézus leple-e.
