Augusztus 23- csütörtök. Kegyesek az égiek, látszólag az időjáráson nem múlik a mai buli.
Az MVM színpadon kezdődött a mi napunk a Jetlaggel. A korai időpont ellenére elég szép számú közönség gyűlt össze a koncerten és bár a turista szerenád kétség kívül hamis volt, a koncert maga egy pillanatig sem.
Nem szűnő energia, hegedűszóló, Korda Gyuri-feldolgozás és az elengedhetetlen himnusz: Ma mindent szabad, ami itt történik itt is marad!
Akkor legyen nekünk is ez a mottónk és vágjunk is bele Molnár Tomi szavaival az éjszakába.
Az idei Nagy-szín-pad nyertese, akik valóban a Nagyszínpadig jutottak: Apey and the pea! Bár el kell ismerni, hogy amit letesznek az asztalra az kétség kívül minőség, de őket valaki vagy nagyon szereti, vagy nagyon nem. Mi inkább utóbbiak táborát erősítvén meghagytuk a koncertet a fekete pólós fiúknak és lányoknak és inkább körbenéztünk a fesztiválon.
A Strand tényleg évek óta tartja magát az egyik leg(meg)élhetőbb fesztiválnak. Az árak a földön járnak, gondolnak a vegánokra, semmi túldíszítettség és aki épp nem talál kedvére való zenei programot, az feltalálhatja magát máshogy is: jóga, előadások, kertmozi, különböző versenyek várták a fesztiválozókat. Na meg az elengedhetetlen Strand felirat, az igazi selfie-helyszín, ami többezer kép háttéréül szolgál a fesztivál ideje alatt.
Apeyéket a Wellhello váltja: maga a megbízhatóság. Az biztos, hogy Fluorék évek óta meghatározó színfoltjai a pop palettának, nem is létezhet szinte nélkülük már fesztivál ma Magyarországon. A közönség nem csak igényli, de imádja is őket, szép számmal jelennek meg a koncertjeiken bármerre bukkannak is fel.
A hangulat fokozódik, a táj festői: A Balaton már tényleg neonruhában táncol.
Közben visszatérünk a kisszínpadhoz, ahol az aznapi lineup nem lett gyenge: egy kis alternatív, igazi telepi hangulatú szórakozásra hívnak Likó Marciék a Vadfrutikkal, olyat csinálunk Beck Zoliékkal, hogy másnap biztosan szégyelljük (na nem a 30Y buliját!), Labambázunk egyet Péterfy zseniálishangú Borival, de éjfél után a Fish is megmutatja, hogy a zenéjük is milyen. Egy magyar alter-rajongónak ez maga a Kánaán.
A Lángos színpadról Örs kiállt, bár csak az utolsó számot csípjük el, a méltán híres, Viszlát nyár című Eurovíziós dalfesztivált is megjárt slágert. Sajnos a nyár tényleg vészesen közeleg a végéhez, de mi búcsú helyett inkább belecsapunk még egy nagyot a lecsóba: 22:00 óra, újra támad a Mars!
A Thirty Seconds to Mars az egyik legnagyobb húzóneve az idei fesztiválnak. Velük nem lehet mellélőni: egy generáció nőtt fel rajtuk és bár a legutolsó, America című albumuk elég megosztóra sikeredett, akárhányszor Magyarországon járnak, szinte kivétel nélkül megöltik a nagyszínpad előtti teret. Bár sajnos Tomot már nem láthattuk idén velük, a közönségnek nem maradt hiányérzete: a Leto testvérek karizmatikus mivolta idén is többezres tömeget vonzott Zamárdiba. Az új slágerek mellett megszólaltak régi klasszikusok is, szinte minden albumról csemegéztek. Jared Leto a maga Jézus kinézetével a mai napig pillanatok alatt magával rántja és végig vezérli a közönséget.
46 évesen tiniket megszégyenítő energiákat szabadít fel és nem mellesleg örök emlékeket nyújt 1-1 szerencsésnek: több szám alkalmával is kiválaszt a tömegből embereket, akik vele együtt énekelhetnek a színpadon.
A koncert zárója a Closer to the edge alatt már talán többen is vannak fent, mint lent, a tömeg megőrült, konfettizápor hullik alá az égből és a biztonságiak alig tudják féken tartani a közönséget: mindenki a színpadra akar jutni, akinek pedig sikerül, az egészen biztosan sosem felejti el a napot, amikor 30 másodpercre lehetett a Marstól.
Szöveg és fotók: Káposztás Eszter
