Több, mint 100 résztvevő, izgalmas erőpróbák, ügyességi feladatok, sok nevetés és egy igazi közösségi élmény – így telt a XXXII. Virtus Vetélkedő Balatonlellén a Magyar Technikai és Tömegsportklubok Országos Szabadidősport Szövetsége szervezésében, a Kőbányai Önkormányzat Ifjúsági Táborában.
A hagyományőrző sportrendezvény ezúttal is bebizonyította, hogy a sport nem csupán a teljesítményről és a versenyről szól, hanem egy olyan találkozási pont, ahol különböző korosztályok, közösségek, sportolók és sportbarátok együtt élhetik át a mozgás, a kihívások és a közös siker örömét.
A megnyitón dr. Felházi Miklós, Balatonlelle polgármestere a sport nevelő és egészségmegőrző szerepét helyezte fókuszba. Kiemelte a márciusban nyílt Egészségfejlesztési Iroda fontosságát és azt, hogy a rendszeres mozgás, a sport és az egészséges életmód népszerűsítése közös társadalmi feladat.
Prof. dr. Borbély Attila az MTTOSZ elnöke (Magyar Technikai és Tömegsportklubok Országos Szabadidősport Szövetsége) a Honvédelmi Sportszövetség alelnöke a tömegsport jelentőségéről beszélt, hangsúlyozva, hogy a sport nem csupán teljesítményről szól, hanem közösséget épít és formál. Boros György, a HS (Honvédelmi Sportszövetség) és az MSSZ (Magyar Sportlövők Szövetsége) alelnöke pedig a sport és a honvédelem kapcsolatára hívta fel a figyelmet.
A verseny feladatairól és a technikai szervezésről Nagy József a SOSZ (Sportszervezetek Országos Szövetsége) képzési és szervezetfejlesztési igazgatója, az MTTOSZ alelnöke adott részletes tájékoztatást. A cél ezúttal is az volt, hogy a résztvevőknek változatos, szórakoztató, ugyanakkor valódi kihívást jelentő próbákon kelljen bizonyítaniuk felkészültségüket.
Hol napsütés, hol szél és felhők kísérték a versenyzőket a Balaton partján, de a szeszélyes időjárás sem tudta megtörni a versenyzők kedvét és lendületét. Különböző településekről érkeztek a csapatok és vágtak neki az izgalmas megmérettetésnek.
A mezőnyben olyan egyedi elnevezésű csapatok sorakoztak fel, mint a Fortuna csoport, melynek képviselője Magyar Mária, a Győztesek Csapata Kakasné Ilike vezetésével, Isztimér ÖTE Nemes János csapataként. A Kadétokat dr. Zöllei Zoltán, a Körutasokat Károlyi László Pál, a Mama Kedvenceit Kakas Zsolt képviselte. A Pándi Lövész Egylet kapitánya Lázók József, a Pokol Angyalait Molnár János vezette, Püspökmolnári csapatát pedig Piri Tamás delegálta. Már a csapatnevek is jelezték, hogy a rendezvény nem nélkülözte a humort és a különleges egyéniségeket.
A pályán kilenc csapat mérte össze tudását, erejét és ügyességét. Volt, ahol a fizikai erő döntött, máshol a gyorsaság, a biztos kéz vagy éppen a jól megválasztott taktika hozott előnyt. A XXXII. Virtus Vetélkedő feladatai gondoskodtak róla, hogy senki ne maradjon kihívás nélkül.
Az egyik leglátványosabb próba a sífutás volt – ahol hatan álltak egyszerre a hatkötéses sítalpon. Itt érvényesült igazán az „együtt vagy sehogy” alapelv: ha egyetlen ember kizökkent a közös ritmusból, azonnal borult az összhang. A sikerhez nemcsak erő kellett, hanem fegyelem, alkalmazkodás és tökéletes együttműködés.
A farönk-forgatásnál már inkább a nyers erő és a technika került előtérbe. A csapattagok váltva görgették végig a rönköt a pályán, így minden váltásnak és minden mozdulatnak jelentősége volt.
A petrencés rúd tartása komoly erőpróbát jelentett: két férfi és egy nő képviselte a csapatot, a férfiak teljesítménye összeadódott, a női versenyzőnek közben egy másik súlyt kellett megtartania.
A saroglya tartásánál az erő mellett már a megfelelő technika is számított. A feladatok azonban gyorsan változtak, így a versenyzőknek egyik pillanatról a másikra kellett más képességeiket alkalmazniuk.
Az ügyességi állomásokon a pontosság és az irányérzék került középpontba. A kézigránát-, gumiabroncs– és csúszókorong–dobás kívülről egyszerűnek tűnhetett, a pályán azonban minden dobásért és pontért meg kellett dolgozni. Az erő és a pontosság itt különösen érdekes kombinációt alkotott. Bizony akadt olyan dobás is, amelyből inkább nevetés, mintsem pontszerzés lett. A jó hangulat azonban legalább akkora lendületet adott a versenynek, mint a sikeres próbálkozások.
A kosárra dobásnál még a taktika is szerepet kapott: a versenyző dönthetett, hogy a távolabbi, több pontot érő helyről próbálkozik vagy a közelebbi, biztosabb dobást választja. A dartsnál pedig már egy apró kézmozdulat is nagy jelentőséggel bírt. Egy elrontott dobásnál azonnal érkezett a pálya széléről a biztatás: „Semmi baj, a következő meglesz!”
A célzás a honvédelmi blokkban már más formát öltött. A harci kés, a csillagpenge és a szekerce hajításánál nem volt elég eltalálni a táblát – az eszköznek benne is kellett maradnia.
A lövészetnél néhány percre mindig elcsendesedett a pálya. A lőbuszban légpuskával kellett célba venni a bukóalakokat, szabadtéren pedig lézeres pisztolylövészetben egyperces időkeretben kellett minél több célpontot eltalálni. Itt már a biztos mozdulat, a precizitás és a koncentráció uralta a terepet.
A honvédelmi ismeretekből összeállított 13+1 kérdéses Quiz egészen másfajta összpontosítást kívánt. Öt perc állt a csapatok rendelkezésére, hogy megtalálják a helyes válaszokat. Itt nem lehetett erőből pontot szerezni – gyorsan kellett jól dönteni, és közösen megtalálni a helyes megoldást.
A sebesültszállítás valódi csapatpróba volt. Két versenyző vitte társát a kijelölt pályán, majd váltottak. A „sérült” lába közben nem érhetett le a földre, mert egyetlen hiba akár az egész feladat újrakezdését jelenthette. Itt nem feltétlenül a legerősebb csapat került előnybe: a megfelelő mozdulat, a jó ritmus és az egymásra figyelés másodpercekbe került.
Talán éppen ezek a pillanatok mutatták meg legjobban a „Virtus” valódi lényegét. A versenyzők ugyan ellenfélként érkeztek a pályára, mégis gyakran segítették, bíztatták egymást. A többgenerációs csapatok pedig külön színt adtak a versenynek. A fiatalabbak lendületet és gyorsaságot, az idősebbek tapasztalatot és rutint hoztak – együtt pedig olyan párost alkottak, amelyben az életkor inkább erőforrásnak, mintsem hátránynak bizonyult. A feladatok során minden pontért és minden másodpercért meg kellett küzdeni. A végére szoros verseny alakult ki, de a helyezéseknél sokkal többet adott a rendezvény. Volt benne erőpróba és ügyesség, honvédelmi tudás és koncentráció, taktika és gyorsaság – és persze rengeteg nevetés, szurkolás és közös élmény. A Balaton pedig sajátos díszletként kísérte végig a versenyzőket: napsütéssel, széllel és változatos időjárással tette még emlékezetesebbé az ott töltött napot.
A XXXII. Virtus Vetélkedő végére egyértelművé vált: ez jóval több volt egy sportversenynél. A valódi teljesítmény nemcsak abban mérhető, ki dobott messzebbre, célzott pontosabban vagy teljesített gyorsabban, hanem abban is, hogy ki hogy tudott a másikért tenni.
A Virtus Vetélkedő jól példázza, mit jelent az MTTOSZ küldetése a gyakorlatban. A Szövetség a sportot nem önmagában, hanem közösségépítő és nevelő erőként tekinti: olyan lehetőségként, amely mozgásra ösztönöz, fejleszti az állóképességet, a kitartást és az együttműködést, miközben közelebb hozza egymáshoz a különböző generációkat. A Virtusban mindez egyszerre jelenik meg. A versenyzők a honvédelmi ismeretekben, a lövészetben, a dobószámokban, az ügyességi és erőnléti feladatokban egyaránt próbára teszik magukat. Miközben minden csapat a lehető legjobb eredményre törekszik, a pályán és azon kívül is érezhető az egymás iránti tisztelet, a sportszerűség és az összetartozás.
Ez a Virtus valódi üzenete: mozgásban tartani az embereket, erősíteni a közösségeket, átadni a sport és a honvédelem értékeit – generációról generációra.
Jövőre újra rajthoz állunk! Új kihívások, új küzdelmek és új élmények várnak ránk, mert a sport erőt ad, az egészség nagy érték, a közösség pedig összeköt minket.
Együtt mozdulunk, együtt küzdünk, együtt győzünk – találkozzunk a következő Virtuson!
Készítette:
Habdák Gabriella
Bp., 2026. augusztus 31.
