Az elmúlt évtizedekben megnőtt az ADHD-val és más viselkedéses, neurofejlődési problémával diagnosztizált gyerekek aránya. Egy, az egészségügyi vezetőknek szóló szaklapban megjelent becslés szerint Magyarországon már körülbelül hetvenezer 6–18 éves gyermek él ADHD-val.
Az ADHD egy neurológiai eredetű rendellenesség, amelynek fő tünete a figyelemzavar, kísérő jelenségei pedig a hiperaktivitás, feledékenység és gyenge impulzuskontroll.
Számos szakember szerint a háttérben – több tényező mellett – ott áll a képernyő előtt töltött idő drasztikus növekedése. Egy friss, 2025. novemberi tanulmány, amely 9–10 éves gyerekeket követett figyelemmel két éven keresztül, arra jutott, hogy a hosszabb napi képernyőidő jelentősen növelte az ADHD-s tünetek megjelenésének kockázatát, függetlenül a gyerekek kiinduló állapotától.
Ha rászoktatjuk az agyat, hogy folyamatosan rengeteg hatás éri, megtörténhet, hogy unalmassá válik a valóság.
– írja Nicholas Kardaras A képernyő rabjai c. könyvében.
Sok szülő számol be a közösségi médiában arról, hogy a gyerekeik képtelenek önállóan elfoglalni magukat, ezért végül képernyővel próbálják lekötni a bennük tomboló energiát. Csakhogy így indul be az ördögi kör: bár a tablet vagy a telefon rövid távon leköti a figyelmet, hosszú távon épphogy akadályozza a figyelem és az önszabályozás természetes fejlődését.
Érdekes jelenség, hogy éppen azok a szülők, akik a digitális technológia világát teremtik és alakítják – az úgynevezett Silicon Valley elit – rendre korlátozzák saját gyerekeik képernyő használatát. Többen teljesen elzárkóznak attól, hogy a gyerekek otthon számítógépet, tabletet vagy okostelefont használjanak, mások csak késleltetik vagy korlátozzák a képernyő jelenlétét: például a nappalit vagy az étkezőt technológia-mentes zónává teszik. Az indok nem valami radikális technológia ellenesség, hanem az, hogy a szülők jól ismerik, sőt lényegében ők maguk fejlesztik azokat a termékeket, amelyek célja, hogy minél jobban lekössék a figyelmet. Nem akarják, hogy a saját gyerekeik ennek „áldozatai” legyenek.
A pszichológusok, gyermekorvosok régóta hangsúlyozzák: a gyerekeknek nem képernyőre, hanem élményre, valós kapcsolódásra, mozgásra, alvásra és biztonságos kötődésre van szükségük. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a túl sok digitális idő elvonja a figyelmet az olyan egyszerű, de létfontosságú tevékenységekről, mint a szabadtéri játék, szülőkkel vagy kortársakkal való interakció, spontán felfedezés, képzeletbeli vagy logikai játékok.
Pedig ma már elérhető rengeteg olyan fejlesztő és képernyőmentes játék, ami táplálja a gyerek képzeletét, fejleszti a gondolkodását – és nem terheli le az idegrendszerét úgy, mint a képernyő bambulás. Íme két korosztály-szerinti játék ötlet, melyek egyedül, de szülővel közösen is élvezetes időtöltésnek bizonyulnak:
- 4–8 éves korosztálynak: a klasszikus építőjátékok, a LEGO és fa vasúti pályák órákon át képesek szórakoztatni a gyerekeket. A pályák és városok megépítése után szerepjátékozhatnak is, így fejlődik a képzeletük és szókincsük. A két játék már össze is köthető: a TOY2 összekötő összekapcsolja a LEGO DUPLO kockákat a fa vonatpályákkal, így emeletes vasúti pályákat építhetnek, és meredek lejtőkön guríthatják mozdonyaikat a kis masiniszták
- 8–12 éves korosztálynak: a Turing Tumble egy különleges golyópálya, amely képernyő nélkül tanítja meg a programozás alapjait a kiskamaszoknak. Tartozik hozzá egy képregényes játékkönyv, benne 60 izgalmas feladvánnyal. Ahogy haladunk a könyvben, egyre bonyolultabb logikai műveleteket hajt végre a “gép”: bináris összeadás, feltételes elágazás, számlálás, sőt bármilyen számítás, amit egy valódi számítógép is el tud végezni.
Érdemes ilyen típusú fejlesztő játékokat választani, és ha otthon van tablet, tévé vagy telefon, akkor azokat tudatosan, kijelölt keretek között használni. A cél nem az, hogy a gyerekek „kimaradjanak a digitális világból”, hanem hogy felelősen, tudatosan éljenek együtt a technológiával – miközben megkapják mindazt, amire valóban szükségük van: mozgást, kapcsolatot és a való világ élményét.
