A Balaton délnyugati végénél, az észak-déli irányban elnyúló dombhát nyugati völgyében található a már a rómaiak idejében is ismert Hévízi Gyógytó. A Hévízi Gyógytavat körülvevő vidéket erősen töréses hegyszerkezet jellemzi. A tó forrása feltehetően az észak-déli és az északnyugat-délkeleti irányú törésvonalak mellett alakult ki.
A Hévízi Gyógytavat körülvevő vidéket erősen töréses hegyszerkezet jellemzi. A tó forrása feltehetően az észak-déli és az északnyugat-délkeleti irányú törésvonalak mellett alakult ki. A törésvonalak mentén a triászkorú rétegek lépcsőzetesen süllyedtek le. A 38 méternél mélyebb forrástölcsér pannon korú agyagon és homokkövön, a 38 méter feletti rész pedig triászkorú fődolomiton fekszik.
A tó vize 38 méter mélységben található forrásfolyosó nyílásán keresztül áramlik a tómederbe. A forrásfolyosó nyílásán 3,5 métert befelé haladva, 41 méter mélységben érjük el a forrásbarlang csodálatos gömbfülkéjét. A gömbfülke átmérője mintegy 16 méter, középen egy iszapnyereg osztja ketté.
A forrásfolyosótól balra található az úgynevezett “hidegoldali rész”, a barlang felfedezésekor még működő 17,2 C° -os karsztforrásról kapta a nevét. A forrásfolyosótól jobbra található az úgy nevezett “melegoldali rész”, ahol 10 különböző forráshasadékból fakadó különböző hőmérsékletű vizek 20,2 C° – 39,8 C° keveredésének eredményeképpen a tavat 37,8 C° hőmérsékletű víz táplálja.
A geotermikus gradiens számítása alapján a víz fakadási mélysége 900 méterre tehető. A vízkor meghatározás szerint (C 14) a tavat tápláló kevert víz kora 5600 év (2005. évi mérési adat).