Az Álomajtó című kiállítást András Ferenc Kossuth-díjas filmrendező nyitotta meg.
Arról beszélt, hogy a Révfülöpön élő alkotó kiállításától földbe gyökerezik az ember lába. – Olyat tapasztalatam magam is, amilyet Magyarországon régóta nem láttam. Bárhol megállná a helyét, nagyon nagy sikert aratna Párizstól New Yorkig, mint ahol itt is. Érdemes megjegyezni a mai nap dátumát a művészet pártolóknak. Horkay István a magyar rendszertől jóval többet érdemelne, mint amennyit eddig kapott. Titka talán abban rejlik, hogy az egyetemet Krakkóban végezte, ahol a lengyel kultúra hihetetlen magas volt abban az időben, olyan szabadság jellemezte, amely hihetetlen erős filmművészetet hozott létre. Vajnától Polanskin át a társaság megtalálta azokat a megfelelő embereket, akik továbbították művészetüket a plakátokon. Ezek a plakátok abban az időben világ színvonalúak, progresszívek, modernek voltak, divatot csináltak a lengyel filmen keresztül. Ő ezzel a lengyelséggel a puttonyában jött vissza az egyetem után Magyarországra, de nem fogadták be, mert nem itt végzett. Mivel kívül rekedt egy kicsit, soha nem tudott olyan hatással bírni, mint akik hazánkból indultak – mondta András Ferenc. Hozzátette, hogy ez a kiállítás hátborzongatóan jó. A világban a filmesek között van egy rangsor arra vonatkozóan, hogy Fellini halála után ki jöhet szóba, mint filmművész. Egyetlen ilyen ember van, az angol Peter Greenaway, akinek művészete megfelel a Fellini utáni korszaknak. Greenaway Horkayt választotta maga mellé látványtervezőnek, ez pedig nagyon nagy kitüntetés, a szakmában mindenki tudja. Ezek a képek nem csak plakátok, hanem festmények is, de desztillált filozófia van mindegyik mögött. A plakát szembe találja magát az utcán az emberekkel, de ezek a plakátok mindegyike magát reprezentálja. Oda van írva, hogy mit ábrázol. A legérdekesebb a műfajban az, hogy digitális, ha ez még nem is nyerte el teljes jogát. Figyelmesen kell nézni ezeket a képeket. A minőség forradalma, diadal dicsérete folyik a kiállításon – mondta András Ferenc.
