A szúnyogot senki sem szereti – bár, elnézést kérek attól az elvakult állat-illetve rovarvédőktől, akik még a szúnyogok sorsát is szívükön viselik.
Persze tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy a táplálékláncban fontos szerephez jutnak, mint például a tavi békák napi betevője, de soha ekkora nagyságú békákat nem láttam, mint mostanság, mert nekik most, itt, eljött a kánaán.
Mivel nem békának születtem, illetve nem lelkes rovarvédőnek, és már hiába rimánkodnék Noénak, hogy ezt a két állatot ne vigye már föl a bárkára, így nem marad más választásom, mint a védekezés.
Kishazánkban 50 féle csípős szúnyog éli világát. Bár én tegnap láttam először nem olyan szúnyogot, mint amit megszoktam – zöld volt – ezt a tényt riadtan vettem tudomásul.
A “szúnyogidényben” sokfelé és szinte minden napszakban támadhatnak a csípőszúnyogok. Embere válogatja, hogy ki milyen szúnyogsűrűséget tart elviselhetetlennek. A parti nádasban alkonyatkor, vagy hajnalban horgászó ember eleve számol azzal, hogy kiteszi magát a szúnyogok rohamának, és aki az ártéri erdőben sétál, azt napközben is molesztálják a szúnyogok. A tapasztalatok szerint a szabadban akkor érezzük tűrhetetlennek a szúnyogsűrűséget, ha egy óra alatt legalább húsz-hatvan csípés ér bennünket.
A szúnyogok tömeges támadása ellen mindenki maga is tehet egyszerű óvintézkedéseket.
Az ablak- és ajtónyílásokra szerelt szúnyogháló, az ölőszert párologtató elektromos készülék hatásosan védi a lakásban tartózkodókat. A szabadban az emberre veszélytelen szúnyogirtó, -riasztó szereket szóró pumpás permetezők, vagy aeroszolos palackok többé, kevésbé hatásosak. Az irtószert kibocsátó vagy riasztó hatású füstölőket (spirálokat, gyertyákat, mécseseket) is jó eredménnyel használjuk a szabadban is. Az egyéni védekező eszközök közül a legtöbben a szúnyogokat (és a kullancsokat) elriasztó szereket tartalmazó aeroszol permeteket, kenőcsöket, géleket stb. használják. Ezek a bőr felületére (és a ruházatra) juttatva néhány órára távol tartják az élősködőket.
A szúnyogok a verejtékben lévő tejsav és kilélegzett szén-dioxid alapján keresik az áldozatukat, de az édes szagok és az érett sajtszag is vonzza őket. A testrészeket sem egyformám támadják meg. A kézfejet gyakrabban választják mint a kart, de vonzza őket a mozgás és a sötét ruha.
A természetes szagok közül riasztószernek sokat ajánlják a citrusféléket és a szegfűszeget, sőt a kettő kombinációját. Azaz, ha fél narancsra vagy citromra szegfűszeget szórunk, majd leöntjük tömény szesszel, a kipárolgó illat hatékonyan tarja távol a szúnyogokat.
A szegfűszeg más módon is jó riasztószer: porrá őrölve gézzsákban akasszuk fel a lakásban.
A citrusféléknél kevésbé kellemes a szaga az ecetnek, de egyesek szerint a szúnyogok is jobban utálják, így ecettel átitatott anyaggal hatékonyan távol tarthatjuk a vérszívókat. A gesztenye, illetve a diófa levele kifőzve is többeknél hatékonynak bizonyult.
Ha minden óvintézkedésünk ellenére mégis megcsíptek a szúnyogok, akkor a csípés helyét kezelnünk kell, ilyenkor a bőr megvastagszik, égő, viszkető érzést kelt.
A legegyszerűbb lokalizáció a Fenistil gél, esetleg Kalcium-pezsgőtabletta bevételével kiegészítve. A viszketést csillapíthatjuk a patikában, vény nélkül kapható cink- rázófolyadékkal.
Csípésmentes szép nyarat mindenkinek!