Aki ismeri a bécsi Zeneakadémián végzett fiatal művészeket, az tudja, hogy tehetségük hihetetlen szerénységgel, könnyedséggel és humorérzékkel párosul. Mindennek is köszönhető zenéjük könnyedsége. Ez alkalommal is hazarohantak a világ egyik nagy színpadáról, hogy a malomban, szinte családi körben játsszanak a maroknyi közönségnek az általuk csellóra átírt áriákból. Repertoárjukból ugyanis ezúttal operák inspirálta művek, opera variációk, áriák, intermezzok hangzottak el, hiszen régóta tervezték, hogy ilyen műsort állítsanak össze. Mostanra végre sikerült, azok közül is a szívükhöz legközelebb állókat adták elő a malomban. Különös hangzásvilága volt így Gluck: Melodia című darabjának, Bohuslav Martinu: Rossini variációinak. Utóbbiból Paganini írt egy húros változatot, a szerencsés közönség most összehasonlíthatta a kettőt. Paganini növendéke, H. W. Ernst ír népdal feldolgozása, A nyár utolsó rózsája ugyancsak felcsendült, valamint közkívánatra a zenészek saját kedvencei közül is néhány, mint például Puccini: Turandotjából a Nessun dorma és az O mio babbino caro. A meglepetések sorát és hatását csak fokozta Rimszkij-Korszakovtól A dongó, amely ezúttal is a koncert csúcsa volt. A fivéreket a velük együtt a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíját megnyerő Sántha Beatrix zongoraművész kísérte.
A koncertet követően Bayer Ilona: Anyós lettem Japánban – Hétköznapok a Felkelő Nap országában” című kötetét ismerhette meg a közönség.
