Szóval nyaralunk! Igen, így májusban! Persze, ilyenkor olcsóbb, meg minden, de higgyék el, a dög melegben valahogy nem kívánkozom el a Balaton partról!
Mielőtt elindultunk, persze mindent megtettem, amit egy tisztes, rendes, helyenként takaros, háziasszony megtesz nyaralás előtt: befőztem az eperlekvárt – mert mire megjövünk, elérik – elraktam vagy húsz liter bodzaszörpöt, nullára mostam otthon a szennyet, alaposan belocsoltam a virágaimat, és persze megkértem a szomszédot, hogy húzza ki a kukát csütörtökön.
Tehát, pihire fel! Ja, de persze vettem gyorsan két húzós bőröndöt is, mert a sporttáskás cuccolás már ugye egy igazi szállodában, ciki!
Bikalra esett a választásunk, mert kb. 3 éve odavagyok érte!
Nem csak a csodás szobafotók miatt, hanem az egész miliőért, a középkori témáért, a jófajta ételekért, a csodás kis faluért, meg az egész ötletért.
No, az Uram aztán már nem nagyon bírta a könyörgő ábrázatomat, a sóhajaim gyakoriságát, a folytonos célozgatásaimat, úgyhogy ELHOZOTT!
Jelenleg a cikket is innen írom! És tényleg innen, mert otthon hagytam a gépemet és itt olyan emberek vannak, hogy csak megpendítettem annak lehetőségét, hogy nem-e lehetne-e, hogy adjanak egy gépet kb. 1 órára, mert bajban vagyok!
És lehetett! Nagyon vicces, mert a recepción ülök, és mosollyal fogadom a pult elé érkezőket.
Persze, minden olyan szép, mint a képeken, de én most arról szeretnék írni, ami nincs a képeken. Az EMBEREKRŐL!
Mindenki köszön, és ezt mosolyogva teszi, és valahogy úgy érzem, hogy nem csak munkaköri kötelességből.
Reggel, mikor elindultunk futni, a középkori városrészben mindenki, aki már készült a közelgő nyitásra, rám mosolygott és iramra buzdított. Persze, én már megszoktam, hogy másoknak szokatlan jelenség vagyok – a túlsúlyommal futás közben – de itt valahogy szinte büszkeség áradt felém.
A reggelinél a reggeliztető olyan készséggel sütötte nekem meg külön a sonkás-gombás rántottát, mint ha ma nekem készített volna csak egyedül. Persze, tudom, hogy én voltam aznap talán százötvenedik, de egyáltalán nem éreztem rajta, hogy nem szívesen és odaadással tenné, még el is diskuráltunk, míg párolódott a gomba. Persze, mikor a tojást ráütötte, még arra is volt figyelme, hogy megkérdezze, milyenre szeretném: lágyra, keményre, pirultra… persze én „taknyosan” szeretem és úgy is kaptam…. a kifejezésen együtt röhögtünk.
Mikor a középkori ruhába szándékoztam bújni – naná, hogy erre vártam három éve – a hölgy, aki a ruhákat varrta, a világ legtermészetesebb módján öltöztetett és még válogathattam is, és minden nemű sürgetés nélkül várta ki, hogy melyiket választom.
De meg kell mondanom a show-t nem én vittem el, hanem a párom, aki a maga két méterével úgy festett a középkori nemes úr gúnyájában, hogy ma újra beleszerettem…
Hát nem is engem fotózgattak egész álló nap….. és én imádtam, hogy ő imádja!
Ebédkor sem maradtunk le egy kis pajkosságról, hisz a Fogadó a Fehér hattyúhoz elnevezésű helyen igen huncut szemű asszonyság várt a kemencében sült babos álommal. Szóba került sok tényszerű megállapítás, ami a babfogyasztás áldáso, és áldatlan hatásait érintette, illetve összefüggésbe hoztuk a pezsgőfürdőzéssel. ugye nem kell tovább ragoznom. nem csak mi röhögtünk!
Ja, és hogy milyen volt a bab? Persze, hogy isteni, kb. 20 éve ettem utoljára ilyet.
Belecseppentünk egy anya-lánya párosba, akik épp a leánybúcsújukat nyaralják le… hát élet van bennük az biztos, és ha Mónika a mamájára üt, akkor a leendő férjre boldog évek várnak!
Persze, még csak két napja vagyunk itt, de már volt egy kis kaland is, hisz a lovagi játékokat elmosta az eső, vagy hurrikán, vagy mi is volt, de az „apródok” profin kezelték a káoszt. Persze tudom, hogy ez a dolguk, meg minden, de én még így embert nem láttam jó szándékkal üvölteni, és terelni!
Most várom, hogy mehessek kurtizán képzőbe, igen, jól olvasták KURTIZÁN képzőbe!
Nah, erről majd jövő héten írok. persze, ha megfelelően publikus oktatást kapok!
De tőlem, gondolom mindenki az ételekről olvasna! Hát, a reggelivel elvarázsoltak!
A vacsora még hátra van, de ha az is olyan lesz, mint a reggeli, akkor megint azt kell mondanom, hogy ezt a fogyókúrát se a héten kezdem el….
Madarász Ildikó
