A társaság jogutódja, a Balatoni Hajózási Zrt. napjainkban a közkedvelt Tihany–Szántód közötti kompjárat mellett a Balaton 21 legforgalmasabb kikötőjét üzemelteti.
A balatoni gőzhajózás eszméjét elsőként Hertelendy Károly Zala vármegyei alispán vetette fel 1837-ben, a balatonfüredi fürdő panaszkönyvébe írt feljegyzésében. Az angolból lett magyar földbirtokos, John Paget – közkeletű nevén Paget János – 1839-ben hazai tapasztalatairól írt, angol nyelven megjelent könyvében azt fejtegette, hogy a Balaton hatalmas víztükre kihasználatlan lehetőség.
A közvélemény figyelmét azonban Kossuth Lajos 1842 júliusában, balatonfüredi nyaralása során írott levele irányította a kérdésre, amely a Pesti Hírlapban jelent meg.
A partmenti földek birtokosai saját érdekeiket szem előtt tartva hamar Kossuth felvetése mellé álltak. 1844-ben egy osztrák vállalkozó monopóliumot akart szerezni a balatoni gőzhajózásra, ezért Hertelendy Károly és Széchenyi István gróf támogatásával – megkezdték az első magyar gőzhajózási társaság létrehozását.
Széchenyi gróf a Lánchíd építését vezető angol mérnökkel, Adam Clarkkal együttműködve három gépgyártól is kért ajánlatot, a kikötők ügyében tárgyalt a vármegyékkel, és aláírásokat gyűjtött a társaság részvényeire. Ugyanakkor a Festetics család, amely só- és postaszállító vitorlásokat, illetve kompokat üzemeltett a tavon, elutasította a tervet, és nem volt hajlandó a Balaton térképét kiadni. A Balaton Gőzhajózási Társaság végül 1845. december 27-én Pesten tartotta meg előkészítő ülését, az alapszabály tervezetének elkészítésével Kossuthot bízták meg.
Széchenyi 1846. április 2-án jelentette meg Balatoni gőzhajózás című röpiratát, amely hangsúlyozta a gőzhajózás jelentőségét, annak az idegenforgalomra, a vízszabályozásra, a halászatra és az iparosodásra gyakorolt hatásait, de említést tett a Balaton-Duna csatorna megépítésének szükségességéről is.
1846. április 5-én Széchenyi elnökletével megalakult a Társaság, 60 ezer forintos alaptőkével.
Az első balatoni gőzhajó vízre bocsátása előtt komoly előkészítő munkára volt szükség az infrastruktúra megteremtéséhez. Fejleszteni kellett például a kőszénbányászatot, a hajózási társaság fenntartásához pedig tehetős részvényeseket kellett találni, akik egy részvényt 150 pengőforintért vásárolhattak meg.
Az első gőzhajó, a Kisfaludy törzsét az Óbudai Hajógyárban építették.
A hozzá való gőzgépet az angliai Penn gyárból hozatták, nevét pedig a Balaton közkedvelt költője után kapta. A lapátkerekes hajó darabokban érkezett Triesztből Balatonfüredre, majd egy Precious nevű angol hajóács építette össze óbudai, komáromi és trieszti hajóépítők közreműködésével.A Kisfaludy fedélzetén ebédlőterem és könyvtár is helyet kapott.
A gőzöst szép gesztussal Széchenyi 55. születésnapján, 1846. szeptember 21-én indították első útjára a füredi kikötőből. A balatoni gőzhajók száma 1888 után szaporodott meg látványosan, amikor létrejött a Balatontavi Gőzhajózási Részvénytársaság.
A Kisfaludy gőzös (címlapfotó) eredetije 1916-ig maradt forgalomban. Újjáépítésének ötlete 2012-ben született meg, de miután az eredeti tervek jelentős része megsemmisült a háborúk viharában, néhány merőben eltérő rajz és egy fénykép segítette a modern kori építőket. A korhű hatás érdekében a lapátkerék meghajtás, gőzgép helyett azonban háromfázisú villanymotorok hajtják. A 2013-ban Szegeden újjáépített, majd 2014-ben Siófokon összeszerelt új Kisfaludy hajó utolsó gépészeti simításai és festése Balatonkilitiben történt.
Fotó: hajozas.hu
