Az igazi balatoni fürdőélet csak az 1960-as években alakult ki, és ma már el sem tudjuk képzelni, milyen lehetett azelőtt a tópart. A Fortepan on-line fotóarchívumban ennél is régebbre pörgettük vissza az idő kerekét: utánanéztünk, hogy festett az élet a Balatonnál több mint 100 évvel ezelőtt.
Egyes fürdők és nyaralóhelyek (Balatonfüred, Siófok, Balatonalmádi, Révfülöp) már a 19. század vége előtt kezdtek virágzásnak indulni, de ekkor a tóparti nyaralóhelyek többsége a legszerényebb igényeket is alig elégítette ki. A szőlők pusztulásával a környék lakói elszegényedtek. Gőzhajó 1847-től járt a Balatonon, ám élénkebb közlekedés ekkor még nem volt nem volt. A Balaton környéke igazán csak a 20. században, az iparosodással párhuzamosan indult igazán fejlődésnek. Az ez előtti időkben a tónak elsősorban a halászat és a fürdőzés tekintetében volt némi jelentősége.
Az 1894-ben készült sztereofotókon a balatoni fürdőházak bukkannak fel.
Így festett a keszthelyi kikötő, valamikor 1895 és 1899 között. A parton a Hullám és a Balaton szálló, a háttérben, jobbra a Festetics-kastély tűnik fel.
Szarvasmarhákat itatnak a Balatonban. A fotó 1908-ban készült, ekkor Balatonfüredet és Siófokot leszámítva még nem volt élénk fürdőélet a magyar tenger partján.
Siófoki halászok, 1908-ban. A 19. század végén 28-féle balatoni halról írt Herman Ottó, ezek között említve olyan, ma már kevéssé ismert, vagy teljesen eltűnt fajokat mint a tarka meny, nyálkás czompó, szivárványos ökle vagy a szélhajtó küsz.
Így nyaraltak Siófoknál 1913-ban. Bikininek és naptejnek persze még nyoma sincs, és az igazi balatoni fürdőélet is csak az 1960-as években alakult ki.
