Régi ízek, új illatok – túrós csusza egy festőművész szemével

Veszeli Lajos festőművész anyukája készítette így a családnak - több mint 50 évvel ezelőtt - ezt a laktató ételt.

Nagyon szerettem kislány lenni!
Miért is? Mert jó volt nekem anya mellett tüsténkedni! Volt kicsi seprűm, volt apró lapátom, köténykém, és nekem volt a faluban először gyerek nyújtófám! Mennyei boldogság volt megkapni a tészta szélét és azt nyújtogatni az anya melletti hokedlin, és az anyukám mindig váltig állította, hogy az a falat volt a legfinomabb, amit én készítettem.
Idilli volt – azt hiszem – a korai gyerekkorom.

Persze amikor már nagyobbacska lettem és tényleg segítő kézként szolgálhattam volna a konyhában, vagy a háztartásban, akkor a legmesszebb kerültem ezeket a helyeket.
Aztán, ahogy az évek teltek és magam is anyukává váltam, újra szívesen tüsténkednék a konyhában az anyukám mellett…
De már nincs kinek segítenem, nincs kitől tanulnom….
Viszont észrevétlen, rengeteg mindent ellestem otthonról.
Például én is imádok kelt tésztát készíteni, úgy, mint az anyukám.

Én is szeretek tésztát gyúrni-nyújtani és kézzel készített kifőtt tésztával várni a családot.
Nem Istentől való dolog egyik sem, bár a mai világban egyre kevesebben vagyunk.
Anya, ha valami gyors vacsorát akart rittyenteni az asztalra, akkor mindig azt mondta: – Jó, akkor gyúrok gyorsan valamilyen tésztát!
És tényleg csak annyi ideig tartott szinte az egész, míg a feltett fazékban fel nem forrt a víz!
Persze én nem vagyok ennyire gyors, de miután meggyúrtam a tésztát és úgy teszem fel a vizet, én is végzek a nyújtással és szeléssel, mire eléri a megfelelő hőfokot.
És egy gyúrt tészta számolatlan módon elkészíthető!
Persze mindenki a gyerekkorának ízeit keresi!
Így van ezzel minden férfi és nő!
Legutóbb vendégségben jártam és miután a beszélgetés afelé terelődött, hogy én tudok és szoktam is tésztát gyúrni és nyújtani, valahogy kb. 15 percen belül a konyhában találtam magam és tésztát gyúrattak velem… Persze örömmel tettem, mert tudtam, hogy valakinek egy apró kis szívességgel nagy örömöt tudok okozni!
De nem csak másoknak, de magamnak is öröm volt a tésztakészítéssel töltött idő, mert olyan régi fogásokat tanultam, amikről még soha sem hallottam.
Így, hadd osszam meg Veletek is a Veszeli féle túrós tészta receptjét! Veszeli Lajos festőművész anyukája készítette így a családnak – több mint 50 évvel ezelőtt – ezt a laktató ételt.

Veszeli féle túrós tészta/csusza

Hozzávalók 4 személyre:

Tészta:
3 tojás
kb. 60 dkg. liszt

víz

Tejfölös mártás:
zsír
szalonna
kolbász
tepertő
sok-sok tejföl
+ túró

Elkészítés:

Az egészet azzal kezdem, hogy elkészítem a tésztát. A hozzávalókból félkemény tésztát gyúrok és kb. 10 percig pihentetem. Ezalatt felteszem a tésztafőző vizet forrni, illetve nekiállok felszeletelni a szalonnát, a kolbászt és a tepertőt. Ha csak szalonnánk van, az is teljesen elegendő! Veszeli művész úr azt mondta, hogy azt pirítok pirosra a zsírban, amit a hűtőszekrényben vagy a kamrában találok! Ha csak egyik vagy másik van, az is teljesen megfelelő!
Namármost: a tésztát kinyújtom a sodrófával és nagyon vékonyra szeletelem – majdnem, mintha cérnametéltet készítenék –, közben folyamatosan lisztezem a tésztát, hogy ne ragadjanak össze, majd a lobogó vízben, két perc alatt kifőzöm, leöblítem, majd melegen tartom őket.
A zsírt felhevítem, majd a kb. egyformára szelt finomságokat megpirítom benne. Lehúzom a tűzről, kicsit várok, hogy hűljön, majd hozzáadom a nagy adag tejfölt és gyorsan elkeverem. Így kapok egy mennyei mártást, amivel bőségesen meglocsolom a túrós tésztámat.
Aki szereti az a tetejére rakhat egy kis pirospaprikát is.
Esztétikailag is gyönyörű, ja, és nagyon finom.

Madarász Ildikó