Valentin-napi dilemma: Házasság? Na, ne viccelj! - Balaton Televízió hírportál

Valentin-napi dilemma: Házasság? Na, ne viccelj!

Sok az egyedülálló hölgy, sok az elvált, kevés viszont a jó házasságban élő, boldognak tekinthető, mosolyra képes ember.

A házasságnak régen kultusza volt, mára kockázati tényező – Madarász Ildikó, a Balaton háziasszonya Valentin-nap és a házasság hete alkalmából járt utána annak, milyen is ma a magyar házasodási szándék.

Holtomiglan, holtodiglan…halljuk a közhelynek is beillő ígéretet.
Halljuk százszor, ezerszer, és látjuk, hogyan semmisül meg századszorra és ezredjére.
A házasságnak régen kultusza volt, mára kockázati tényező.
Egyre kevesebben, egyre később és egyre bátortalanabbul házasodnak a fiatalok, akik már szinte nem is fiatalok, hanem középkorúak.

Nagyanyáink 16-17 évesen, anyáink 18-19 évesen, jómagam 23 évesen mentem férjhez. A fiatal barátnőim még pártában vannak 29-30-31 évesen, de nem látom rajtuk a pánikot, hogy: Úristen, most mi lesz velem!

Fotó: Pexels

Annál jobban a nagymamáik arcán, akik folyton a férjhez menést erőltetik, mert még azt a becses, nagy alkalmat azért szeretnék megérni. Meg persze, amikor ők ebben a korban voltak, már 2-3 gyerek kapaszkodott a szoknyájukba…
Szóval házasodni lutri, merészség, vakmerő elhatározás, kalandvágyó tett, bevállalós gondolat, halálmegvető bátorság, jó buli.
Elég volt a kollégáim körében körbenézni, ahol jól leszűrhető a mai magyar házasodási szándék és a válást megúszó házasságok aránya.
Sok az egyedülálló hölgy, sok az elvált, kevés viszont a jó házasságban élő, boldognak tekinthető, mosolyra képes ember.
Pedig annyira egyszerű lenne!
Meglátni, megszerezni, megszeretni, megkérni, elvenni, és együtt élni…..holtomiglan, holtodiglan.

Fotó forrása: Madarász Ildikó

Sokan nem is itt, az elején szúrják el, és az esküvőig eljutnak, de nincs tovább használati utasítás, hogy hogyan kell a kompromisszumokat alkalmazni és magukra is érvényesnek tekinteni.
A házasság hetén, így Valentin-nap tájt, jó volna egy címszavakból álló listára találni, ami jól követhető akár éveken, évtizedeken át, hogy a házasság intézménye úgy működjön, ahogy azt kamaszlányként, álmodozva elképzeltük.

Mert minden fiatal lány és fiú jó házasságra vágyik, ott, ott legbelül, a buli korszakon túl, a karrierépítés után, a lakás megszerzését követően azonnal…
A házasság hetén a házasságot éltetjük… csak ma már épp olyan ritka az alkalmazkodóképes, mindig megújulni képes férj- és feleségjelölt, mint a fehér holló.
De ha ez így van, akkor ma fehérnek és hollónak is érezhetném magamat, magunkat, mert én, ebbe a kis közösségi kategóriában tartozom férjemmel együtt, akivel 27 éve osztom meg minden örömöm, bánatom.

A házasság – a saját tapasztalatom alapján – egy állandó libikóka, amin, ha jól csináljuk, folyamatosan próbálunk középen egyensúlyozni…és ha nagyon akarjuk, még sikerül is.

Madarász Ildikó